Az alpesi szalamandra (Salamandra atra) egy kiemelkedően érdekes és gyönyörű kétéltű faj, amely a magas hegyvidékek lakója. Ez a robusztus testfelépítésű, sötét színű teremtmény tökéletesen alkalmazkodott a zord alpesi körülményekhez. Cikkünkben részletesen bemutatjuk az alpesi szalamandra minden fontos jellemzőjét, életmódját, élőhelyét és a vele kapcsolatos érdekességeket.
Az alpesi szalamandra a farkos kétéltűek (Caudata) rendjébe és a szalamandrafélék (Salamandridae) családjába tartozik. Tudományos neve Salamandra atra. Két elismert alfaja létezik:
Az alpesi szalamandra elterjedési területe főként az Alpokra korlátozódik, de megtalálható a Dinári-hegység egyes részein és a Kárpátok legnyugatibb vonulatain is. Élőhelyei a magas hegyvidéki régiók, jellemzően 700 méter tengerszint feletti magasságban, de akár a 3000 méteres magasságot is elérheti.
A Salamandra atra atra a legelterjedtebb alfaj. Teste mélyfekete színű, néha enyhe kékes vagy barnás árnyalattal. Bőre sima és fényes. Testalkata zömök és hengeres, rövid, de erős lábakkal. Testhossza általában 10-14 centiméter között mozog.
A Salamandra atra aurorae egy ritkább alfaj, amely Olaszország északkeleti részén, néhány szűk területen fordul elő. Nevét jellegzetes arany vagy sárgás foltjairól kapta, amelyek kontrasztot alkotnak sötét alapszínével. Ez az alfaj általában valamivel kisebb méretű, mint a nominális alfaj.
Az alpesi szalamandra egy könnyen felismerhető kétéltű. Felnőtt egyedeinek hossza általában 10 és 14 centiméter között van, de extrém esetekben elérheti a 16 centimétert is. Teste erőteljes és izmos, ami jól tükrözi a hegyi környezethez való alkalmazkodását.
Az alpesi szalamandra bőre sima és nedves tapintású. Színe általában egyenletes mélyfekete, ami segíti a rejtőzködést a sötét, nedves környezetben. A bőr néha enyhén fényes lehet, különösen nedves időben. A Salamandra atra aurorae alfajnál a fekete alapszínen élénk arany vagy sárga foltok jelennek meg, amelyek egyedi és gyönyörű mintázatot alkotnak.
Teste hengeres formájú, jól fejlett izomzattal. Feje lapított, szemei viszonylag kicsik és sötétek. Végtagjai rövidek, de erősek, öt ujjal elöl és hátul. Ezek a robusztus lábak segítenek neki a sziklás, meredek terepen való mozgásban és a talajba való beásásban.
Bár látása nem a legélesebb, az alpesi szalamandra kiválóan érzékeli a rezgéseket és a kémiai jeleket a környezetében. Orrüregeiben található Jacobson-szerv segíti a zsákmány és a potenciális veszélyek felkutatását a levegőben és a talajon keresztül terjedő illatanyagok érzékelésével.
Az alpesi szalamandra elsősorban egy földi életmódot folytató kétéltű. A nap nagy részét rejtve tölti kövek, moha, korhadt fatörzsek alatt vagy a talajban kialakított üregekben. Aktívabbá főként nedves időben vagy éjszaka válik.
A száraz és napos időjárást az alpesi szalamandra a hűvös és nedves rejtekhelyeken vészeli át. Amint az időjárás hűvösebbre fordul vagy esni kezd, előmerészkedik, hogy táplálkozzon. Éjszaka is gyakran aktív, különösen a nyári hónapokban.
Bár nem kifejezetten territoriálisak, az alpesi szalamandrák hajlamosak a saját életterüket használni, és elkerülik a közvetlen konfrontációt más egyedekkel. A táplálékért folytatott versenyhelyzetekben azonban előfordulhatnak kisebb összetűzések.
Az alpesi szalamandra bőre mérgező váladékot termel, amely védelmet nyújt a ragadozókkal szemben. Ez a váladék irritáló hatású lehet a nyálkahártyára. Élénk színezetű alfajai (mint a Salamandra atra aurorae) valószínűleg az aposematizmus (figyelmeztető színezés) elvét követik, jelezve mérgező mivoltukat a potenciális támadók számára. Ha veszélyben érzi magát, megpróbál elmenekülni vagy mozdulatlanul maradni, bízva rejtőszínében vagy mérgező bőrváladékában.
Az alpesi szalamandra egy szűk elterjedési területű faj, amely szorosan kötődik a magas hegyvidéki ökoszisztémákhoz. Fő elterjedési központja az Alpok, ahol a leggyakoribb. Azonban más hegyrendszerekben is megtalálható.
Az Alpokban az alpesi szalamandra szinte mindenütt előfordul a megfelelő magasságban. Leggyakrabban a nedves, hűvös lejtőkön, sziklás területeken, alpesi réteken és a hegyi erdőkben találkozhatunk vele. Kedveli a magas páratartalmú környezetet, ezért gyakran tartózkodik patakok és források közelében.
A Dinári-hegység egyes magasabb részein is élnek alpesi szalamandrák, bár itt populációik általában kisebbek és elszigeteltebbek. A Kárpátok legnyugatibb, magasabb régióiban szintén dokumentálták jelenlétüket. Ezek az elszigetelt populációk fontosak a faj genetikai sokféleségének megőrzése szempontjából.
Az alpesi szalamandra jellemzően 700 és 2500 méter közötti tengerszint feletti magasságban fordul elő. Azonban extrém esetekben megtalálták már 3000 méter felett is, különösen olyan helyeken, ahol a mikroklíma kedvező (pl. nedves völgyek, északi lejtők). Az alfajok között is lehetnek eltérések a magassági elterjedésben.
Az alpesi szalamandra rendkívül válogatós a mikrohabitatját illetően. Előnyben részesíti a nedves, árnyékos helyeket, ahol elegendő búvóhely áll rendelkezésére. Gyakran találkozhatunk vele kövek alatt, korhadt fákban, mossa bevonatú sziklákon és a talaj repedéseiben. A talaj nedvességtartalma kulcsfontosságú számára, mivel bőre érzékeny a kiszáradásra.
Az alpesi szalamandra egy opportunista ragadozó, ami azt jelenti, hogy szinte bármit elfogyaszt, ami elég kicsi ahhoz, hogy elejtse és le tudja nyelni. Étrendje változatos, de főként gerinctelen állatokból áll.
Az alpesi szalamandra általában lesből támad. Türelmesen vár a rejtekhelyén, és amint egy potenciális zsákmány a közelébe kerül, gyorsan lecsap rá. Nyelvét nem tudja olyan messzire kinyújtani, mint néhány más kétéltű, ezért a zsákmánynak viszonylag közel kell lennie. Zsákmányát egészben nyeli le.
A megfelelő táplálkozás elengedhetetlen az alpesi szalamandra számára a növekedéshez, a szaporodáshoz és a túléléshez. A nőstényeknek különösen fontos a táplálékban gazdag időszak a vemhesség alatt, mivel a peték fejlődése jelentős energiabefektetést igényel.
Az alpesi szalamandra szaporodása különleges a kétéltűek között, mivel élve szül (viviparitás). Ez azt jelenti, hogy a nőstény a petéket a testében hordozza, és a teljesen kifejlett kis szalamandrák jönnek világra.
A párzási időszak általában tavasszal és nyár elején van, amikor az időjárás nedvesebb és melegebb. A hímek feromonokat bocsátanak ki, hogy magukhoz vonzzák a nőstényeket. A párzás a szárazföldön történik. A hím egy spermacsomót (spermatophora) helyez a talajra, amelyet a nőstény a kloákájával vesz fel.
A megtermékenyített peték a nőstény testében fejlődnek. A vemhességi idő rendkívül hosszú, akár 2-3 évig is eltarthat, ami egyedülálló a szalamandrák között. Ez az hosszú fejlődési időszak valószínűleg a magas hegyvidéki környezet zord körülményeivel magyarázható. A nőstény általában 1-2 teljesen kifejlett kis szalamandrát hoz világra. A kis szalamandrák önállóak és azonnal képesek táplálkozni.
Az élve szülés számos előnnyel jár a magas hegyvidéki környezetben. Nincs szükség vízre a lárvális fejlődéshez, ami fontos, mivel a magashegyi vizek gyakran hidegek és tápanyagszegények. A nőstény teste védelmet nyújt a fejlődő utódok számára a kedvezőtlen külső hatásokkal szemben.
Bár az alpesi szalamandra elterjedési területén helyenként gyakori lehet, számos tényező fenyegeti populációit.