Az amnézia, vagy más néven emlékezetvesztés, egy olyan állapot, amelyben az egyén részben vagy teljesen képtelen új emlékeket létrehozni, régi emlékeket felidézni, vagy mindkettőt. Ez egy rendkívül összetett jelenség, amelynek számos különböző formája, oka és megnyilvánulása lehet. Ebben az átfogó katalógusban részletesen feltárjuk az amnézia világát, bemutatva annak különböző típusait, a mögöttük rejlő lehetséges okokat, a jellemző tüneteket, valamint a rendelkezésre álló diagnosztikai és kezelési lehetőségeket. Célunk, hogy egy mélyreható és érthető képet nyújtsunk erről a gyakran félreértett állapotról.
Ahhoz, hogy megértsük az amnézia sokszínűségét, először is tisztáznunk kell néhány alapvető fogalmat. Az emlékezet az a kognitív folyamat, amely lehetővé teszi számunkra az információk kódolását, tárolását és későbbi előhívását. Az amnézia ebben a folyamatban jelentkező zavar, amely különböző szinteken és módokon érintheti az emlékezeti funkciókat. Fontos megkülönböztetni a retrográd amnéziát, amely a múltbeli emlékek elvesztését jelenti, és az anterográd amnéziát, amely az új emlékek létrehozásának képtelenségét írja le.
Az emlékezet nem egyetlen homogén rendszer, hanem több, egymással összefüggő alrendszerből áll. A szenzoros memória a beérkező ingerek nagyon rövid ideig tartó tárolására szolgál. A rövid távú memória (vagy munkamemória) korlátozott kapacitású és időtartamú, itt tartjuk az éppen feldolgozás alatt álló információkat. A hosszú távú memória pedig az információk tartós tárolásának helye, amelynek hatalmas kapacitása van. Az amnézia különböző típusai eltérően érinthetik ezeket az emlékezeti rendszereket.
Az amnéziát számos szempont szerint csoportosíthatjuk. Az egyik leggyakoribb felosztás az érintett időtartam alapján történik (retrográd vs. anterográd), de léteznek más, speciálisabb formái is, amelyek különböző okokra és tünetekre vezethetők vissza.
A retrográd amnézia lényege, hogy az egyén képtelen felidézni a múltban történt eseményeket, tanult információkat. Ez az emlékezetvesztés kiterjedhet a közvetlenül a kiváltó ok előtti időszakra, de akár távolabbi emlékeket is érinthet. A retrográd amnézia gyakran átmeneti jellegű lehet, és az emlékek visszatérése általában időrendi sorrendben történik, a régebbi emlékek térnek vissza először. A retrográd amnézia súlyossága változó lehet, egyesek csak bizonyos időszakokra vonatkozó emlékeket veszítenek el, míg mások a teljes múltjukra vonatkozóan emlékezetkiesést tapasztalhatnak. A retrográd amnézia hátterében állhatnak agysérülések, stroke, bizonyos betegségek vagy akár pszichológiai traumák is.
Számos tényező vezethet retrográd amnéziához. Közülük a leggyakoribbak a traumás agysérülések (például fejsérülések balesetek következtében), a stroke (amikor az agy egy része vérellátás hiányában károsodik), az encephalitis (agyvelőgyulladás), bizonyos degeneratív neurológiai betegségek (mint például az Alzheimer-kór korai szakaszában), valamint ritkább esetekben pszichológiai tényezők is (például disszociatív amnézia). A kiváltó ok pontos azonosítása kulcsfontosságú a megfelelő kezelés és a prognózis szempontjából.
A retrográd amnézia legnyilvánvalóbb tünete a múltbeli emlékek felidézésének nehézsége vagy képtelensége. Ez érintheti személyes életeseményeket, tanult tényeket, vagy akár általános ismereteket is. A tünetek súlyossága és kiterjedtsége egyénenként változó lehet. Fontos megjegyezni, hogy a retrográd amnéziában szenvedők általában képesek új emlékeket létrehozni, bár ez nem minden esetben van így, különösen ha más típusú amnézia is társul hozzá.
Az anterográd amnézia azt jelenti, hogy az egyén a kiváltó okot követően képtelen új emlékeket tartósan rögzíteni. Bár a rövid távú memóriájuk működhet, az információk átvitele a hosszú távú memóriába sérül. Ez azt eredményezi, hogy az illető elfelejti a nemrég történt eseményeket, az új embereket, vagy az új információkat. Az anterográd amnézia gyakran jár együtt retrográd amnéziával, de előfordulhat önállóan is. Ez a típusú amnézia jelentősen befolyásolhatja az egyén mindennapi életét, megnehezítve az új dolgok tanulását és a folyamatos tájékozódást.
Az anterográd amnézia leggyakrabban az agynak a memóriáért felelős területeinek károsodása miatt alakul ki. Ilyen területek például a hippocampus és a környező mediális temporális lebeny struktúrák. A károsodást okozhatja traumás agysérülés, stroke, oxigénhiányos állapot (például szívmegállás után), bizonyos fertőzések, vagy akár hosszan tartó alkoholizmus (Wernicke-Korsakoff szindróma). Sebészeti beavatkozások is okozhatnak anterográd amnéziát, ha a memóriáért felelős agyterületek sérülnek.
Az anterográd amnézia fő tünete az új információk megjegyzésének és későbbi felidézésének képtelensége. Az érintettek gyakran ismétlik magukat, elfelejtik a nemrég folytatott beszélgetéseket, vagy nem emlékeznek arra, hogy hova tették a tárgyaikat. Bár a múltbeli emlékeik megmaradhatnak (ha nem társul retrográd amnézia), az új emlékek létrehozása komoly nehézséget jelent számukra. Ez jelentősen megnehezítheti a mindennapi tevékenységeiket és az új dolgok tanulását.
A tranziens globális amnézia (TGA) egy hirtelen kezdetű, átmeneti emlékezetvesztési epizód, amely általában néhány órától akár egy napig is tarthat. A TGA-ban szenvedők erős anterográd amnéziát tapasztalnak (képtelenek új emlékeket létrehozni), és gyakran retrográd amnéziát is (nem emlékeznek a közelmúlt eseményeire). Az epizód alatt az egyén zavartnak tűnhet, ismételheti a kérdéseit, de általában megőrzi személyazonosságának tudatát és a motoros képességeit. A TGA okai nem teljesen tisztázottak, de feltételezik, hogy szerepet játszhatnak benne a migrén, a stressz, a kis agyi keringési zavarok vagy a vénás pangás.
A tranziens globális amnézia legjellegzetesebb vonása a hirtelen kezdetű, átmeneti emlékezetvesztés. Az epizód alatt az érintett személy dezorientált lehet az időben és a térben, gyakran ismétli ugyanazokat a kérdéseket, ami az új emlékek rögzítésének képtelenségére utal. Bár ijesztő lehet, a TGA általában jóindulatú állapot, és az emlékezet az epizód elmúltával fokozatosan visszatér. Azonban az epizódra magára az illető nem fog emlékezni.
A gyermekkori amnézia vagy infantilis amnézia az a jelenség, hogy a legtöbb ember nem emlékszik a gyermekkorának első néhány évére. Bár a kisgyermekek képesek emlékeket létrehozni, ezek az emlékek valamilyen oknál fogva nem maradnak meg a felnőttkorra. Számos elmélet létezik a gyermekkori amnézia okaira vonatkozóan, beleértve az agy fejlődését (különösen a hippocampusét), a nyelvi képességek hiányát a korai életszakaszban, valamint a felnőtt emlékezeti rendszertől eltérő kódolási és előhívási mechanizmusokat.
Számos elmélet próbálja megmagyarázni a gyermekkori amnéziát. Az egyik legelterjedtebb nézet szerint a hippocampus, amely kulcsszerepet játszik az explicit (tudatos) emlékek kialakításában, még nem teljesen érett a korai gyermekkorban. Egy másik elmélet a nyelv szerepét hangsúlyozza; mivel a kisgyermekeknek még nincs fejlett nyelvi képességük, nehezebben kódolják és hívják elő az emlékeket verbálisan, ami megnehezíti azok későbbi felidézését. Emellett a séma-elmélet azt sugallja, hogy a gyermekek még nem rendelkeznek a felnőttekhez hasonló, kiforrott kognitív keretekkel az emlékek szervezéséhez és tárolásához.
A poszttraumás amnézia (PTA) egy olyan állapot, amely traumás agysérülést követően alakul ki. Jellemzője a zavartság, a dezorientáció, valamint az anterográd és gyakran a retrográd amnézia különböző mértékű jelenléte. A PTA időtartama fontos indikátora a sérülés súlyosságának; minél hosszabb a PTA, annál súlyosabbnak tekinthető az agysérülés. Az PTA alatt az egyén nehezen tanul új dolgokat, és zavart lehet a környezetével kapcsolatban. Az emlékezet fokozatosan tér vissza, de az PTA időszakára általában nem maradnak emlékek.
A poszttraumás amnézia során az érintett személy zavart, dezorientált lehet az időben, a térben és a saját személyét illetően. Gyakran fluktuáló tudatállapotot mutat, és nehezen követi a beszélgetéseket. Az anterográd amnézia miatt képtelen új emlékeket rögzíteni, és a retrográd amnézia miatt nem emlékszik a sérülést megelőző eseményekre. A PTA időtartama kulcsfontosságú a traumás agysérülés súlyosságának megítélésében, és fontos szerepet játszik a prognózis felállításában és a rehabilitációs tervek kidolgozásában.
A pszichogén amnézia vagy disszociatív amnézia olyan emlékezetvesztés, amelynek nincs közvetlen neurológiai oka, hanem pszichológiai tényezők váltják ki. Gyakran traumatikus vagy stresszes eseményekhez kapcsolódik. A pszichogén amnézia különböző formákat ölthet, beleértve a lokalizált amnéziát (egy bizonyos időszakra vonatkozó emlékezetvesztés), a szelektív amnéziát (az esemény bizonyos részleteire való emlékezetvesztés), a generalizált amnéziát (a teljes élettörténetre vonatkozó emlékezetvesztés), és a kontinuus amnéziát (a traumás eseménytől kezdődően a jelenig tartó emlékezetvesztés). A disszociatív fúga egy speciális formája, amikor az amnéziával együtt az egyén hirtelen elutazik otthonról, és új identitást vehet fel.
A pszichogén amnézia sokféleképpen megnyilvánulhat:
A pszichogén amnézia hátterében mindig valamilyen pszichológiai trauma vagy stressz áll.
Mint láthattuk, az amnézia hátterében számos különböző ok állhat, a fizikai agyk