Sokan azt gondolják, hogy a rozsdamentes acél örökké megőrzi fényét és ellenáll a korróziónak. Bár ez az anyag valóban kiemelkedő tulajdonságokkal rendelkezik a rozsdával szemben, a neve megtévesztő lehet. Valójában a rozsdamentes acél is korrodálódhat bizonyos körülmények között. Ebben a részletes útmutatóban feltárjuk a rozsdamentes acél rozsdásodásának lehetséges okait, és gyakorlati tanácsokat adunk a probléma kezelésére és megelőzésére.
A rozsdamentes acél rozsdával szembeni ellenállóképességének kulcsa a felületén spontán módon kialakuló vékony, láthatatlan króm-oxid réteg. Amikor az acélban lévő króm (általában legalább 10,5%) oxigénnel érintkezik, ez a passzív réteg képződik. Ez a réteg rendkívül vékony, de rendkívül hatékonyan védi az alatta lévő acélt a további korróziótól. Ha ez a réteg megsérül – például karcolás, kopás vagy szennyeződés következtében -, akkor az acél kitetté válik a környezeti hatásoknak, és megkezdődhet a rozsdásodás.
Számos tényező vezethet a rozsdamentes acél korróziójához. Fontos megérteni ezeket az okokat, hogy hatékonyan védekezhessünk a rozsda ellen.
A rozsdamentes acél felületére kerülő szennyeződések, mint például a por, a sár, a só, a cementpor vagy akár a vasrészecskék, megtörhetik a passzív réteget. A nedvesség jelenlétében ezek a szennyeződések korróziós gócokká válhatnak. Például, ha egy építkezésen rozsdamentes acél elemek vaskontaminációval érintkeznek (pl. vasreszelék kerül rájuk), akkor a vas elkezd rozsdásodni, és ez a rozsda átterjedhet a rozsdamentes acél felületére is, látszólagos rozsdásodást okozva. Ezt gyakran „tea-rozsdának” nevezik, és általában felületi jelenség.
A kloridionok, amelyek leggyakrabban a sóban (tengeri környezet, jégmentesítő só) és bizonyos tisztítószerekben találhatók meg, különösen agresszívek a rozsdamentes acéllal szemben. A kloridionok képesek áthatolni a passzív rétegen, és lokális korróziót, úgynevezett pitting korróziót okozhatnak. Ez apró, de mély lyukak formájában jelenik meg a felületen. A tengerparti területeken vagy olyan helyeken, ahol gyakran használnak sót, a rozsdamentes acél fokozottan ki van téve ennek a veszélynek.
A rozsdamentes acéloknak számos különböző ötvözete létezik, amelyek eltérő korrózióállósággal rendelkeznek. Ha egy adott alkalmazáshoz nem a megfelelő minőségű acélt választják ki (például egy kevésbé korrózióálló típust használnak agresszív környezetben), akkor az anyag sokkal hajlamosabb lesz a rozsdásodásra. Például a 304-es típusú rozsdamentes acél kiválóan alkalmas általános célokra, de a tengeri környezetben a 316-os típus, amely molibdént tartalmaz a jobb kloridállóság érdekében, sokkal jobb választás.
A rozsdamentes acél gyártása és feldolgozása során elkövetett hibák szintén hozzájárulhatnak a korrózió kialakulásához. Ilyen lehet például a nem megfelelő hegesztés, amely hőhatásövezetében csökkentheti a korrózióállóságot, vagy a felületi sérülések, amelyek a passzív réteg megszakadásához vezetnek. A nem megfelelően elvégzett pácolás (a hegesztés utáni oxidréteg eltávolítása) szintén problémákat okozhat.
Galvanikus korrózió akkor lép fel, ha két különböző fém elektromosan érintkezik nedves környezetben. Ebben az esetben az anódként viselkedő fém (a kevésbé nemes) korrodálódik gyorsabban, míg a katódként viselkedő fém (a nemesebb) védelmet élvez. Ha a rozsdamentes acél kevésbé nemes fémmel (például szénacéllal) kerül közvetlen érintkezésbe nedves környezetben, akkor a szénacél fog korrodálódni, de a korróziós termékek a rozsdamentes acél felületére rakódhatnak, látszólagos rozsdásodást okozva. A közvetlen érintkezés elkerülése vagy szigetelőanyagok használata segíthet megelőzni ezt a jelenséget.
Ha azt tapasztaljuk, hogy a rozsdamentes acél felületén rozsda jelenik meg, fontos, hogy minél hamarabb intézkedjünk a további károsodás megelőzése érdekében.
A megelőzés mindig jobb, mint a kezelés. Néhány egyszerű lépéssel jelentősen csökkenthetjük a rozsdamentes acél rozsdásodásának kockázatát.
A rozsdamentes acél felületének rendszeres tisztítása eltávolítja a szennyeződéseket, amelyek korróziót okozhatnak. Használjunk enyhe szappanos vizet és egy puha rongyot. Makacsabb szennyeződések esetén speciális rozsdamentes acél tisztítószereket alkalmazhatunk.
A nedvesség elősegíti a korróziót. Ezért fontos, hogy a rozsdamentes acél felületét tisztítás után alaposan töröljük szárazra. Különösen fontos ez olyan helyeken, ahol magas a páratartalom.
Már a tervezési fázisban figyelembe kell venni a környezeti hatásokat és az alkalmazási területet, és ennek megfelelően kell kiválasztani a legmegfelelőbb rozsdamentes acél ötvözetet. A tengeri vagy ipari környezetben magasabb korrózióállóságú acélokra lehet szükség.
A passziválás egy olyan kémiai eljárás, amelynek célja a rozsdamentes acél felületén lévő króm-oxid réteg megerősítése vagy helyreállítása. Ezt savas oldatokkal végzik. A passziválás növeli az acél korrózióállóságát, különösen hegesztés vagy más feldolgozási eljárások után, amelyek károsíthatják a passzív réteget. A passziválást gyakran ipari környezetben alkalmazzák, de otthoni használatra is léteznek passziváló szerek.
A galvanikus korrózió megelőzése érdekében kerüljük a rozsdamentes acél közvetlen érintkezését kevésbé nemes fémekkel nedves környezetben. Ha ez nem lehetséges, használjunk szigetelőanyagokat (például műanyag alátéteket) a két fém közé.
Ahogy korábban említettük, a rozsdamentes acéloknak számos típusa létezik, amelyek eltérő összetétellel és ezáltal eltérő korrózióállósággal rendelkeznek.
Az ausztenites rozsdamentes acélok a legelterjedtebbek. Ide tartozik a 304-es és a 316-os típus. A 304-es kiváló korrózióállósággal rendelkezik sokféle környezetben, de kevésbé ellenálló a kloridokkal szemben, mint a 316-os, amely molibdént tartalmaz, így jobb a pitting korrózióval szembeni ellenállása. Az ausztenites acélok nem mágnesezhetők.
A ferrites rozsdamentes acélok általában kevésbé korrózióállóak, mint az ausztenitesek, de erősebbek és mágnesesek. Gyakran használják őket háztartási gépekben és autóipari alkalmazásokban.
A martenzites rozsdamentes acélok magas széntartalommal rendelkeznek, ami lehetővé teszi a hőkezeléssel történő edzésüket. Erősek és kopásállóak, de általában kevésbé korrózióállóak, mint az ausztenites vagy ferrites típusok. Mágnesesek.
Nem feltétlenül. A „rozsdamentes” elnevezés arra utal, hogy ezek az acélok sokkal ellenállóbbak a rozsdával szemben, mint a hagyományos szénacélok, de bizonyos körülmények között (pl. kloridban gazdag környezet, felületi szennyeződés) korrodálódhatnak.
Gyakran igen, különösen ha felületi szennyeződés vagy „tea-rozsda” okozza a problémát. Azonban, ha a korrózió mélyebbre hatol (pl. pitting korrózió), akkor komolyabb károsodást okozhat.
A terméken vagy a gyártói dokumentációban gyakran feltüntetik az acél típusát (pl. 304, 316). Ha ez nem elérhető, a mágnesesség segíthet (az ausztenites típusok általában nem mágnesesek