A cinforrasztás egy széles körben alkalmazott kötési eljárás, amely nélkülözhetetlen az elektronikában, a vízvezeték-szerelésben, a bádogosmunkákban és számos más területen. Lényege, hogy egy olvadáspont alatti fém ötvözet, a forrasztóón segítségével hozunk létre tartós és vezetőképes kötéseket két vagy több fém alkatrész között. Ebben az átfogó útmutatóban részletesen bemutatjuk a cinforrasztás elméletét, a szükséges eszközöket és anyagokat, a különböző technikákat, valamint a gyakori hibák elkerülésének módjait.
A cinforrasztás egy olyan kötési folyamat, amely során egy olvadáspont alatti fémötvözetet, leggyakrabban ón és ólom (bár az ólommentes forrasztóónok egyre elterjedtebbek) felhasználva, mechanikai és elektromos kapcsolatot létesítünk két vagy több fém alkatrész között. A folyamat során a forrasztóónt megolvasztjuk, amely a felületek közötti kapilláris hatásnak köszönhetően szétterül és kitölti a réseket. Miután a forrasztóón megszilárdul, egy erős és vezetőképes kötést eredményez.
A sikeres forrasztáshoz elengedhetetlen a jó nedvesedés. Ez azt jelenti, hogy a megolvadt forrasztóón képes egyenletesen elterülni a forrasztandó felületeken. A nedvesedést számos tényező befolyásolja, többek között a felületek tisztasága, a hőmérséklet és a használt fluxus (folyasztószer). A fluxus feladata, hogy eltávolítsa az oxidréteget a fémfelületekről, ezáltal elősegítve a forrasztóón tapadását.
A forrasztópáka a cinforrasztás központi eszköze. Számos típus létezik, amelyek különböző igényeket elégítenek ki:
A megfelelő forrasztópáka kiválasztásakor figyelembe kell venni a munkadarab méretét és a forrasztás gyakoriságát. A nagyobb hőkapacitású pákák alkalmasabbak nagyobb alkatrészekhez, míg a finom hegyű pákák a precíziós munkákhoz ideálisak.
A forrasztóón a kötőanyag a cinforrasztás során. Különböző összetételű forrasztóónok léteznek, amelyek eltérő olvadásponttal és tulajdonságokkal rendelkeznek:
A megfelelő forrasztóón kiválasztása függ az alkalmazástól és a követelményektől (pl. elektromos vezetőképesség, mechanikai szilárdság).
A fluxus elengedhetetlen a sikeres forrasztáshoz. Feladata:
Különböző típusú fluxusok léteznek:
A megfelelő fluxus kiválasztása az alkalmazott anyagoktól és a tisztítási követelményektől függ.
A sikeres cinforrasztás néhány alapvető lépést követ:
A forrasztandó felületeknek tisztának, zsír- és oxidmentesnek kell lenniük. Szükség esetén mechanikusan (pl. csiszolópapírral) vagy kémiailag (speciális tisztítószerekkel) tisztítsuk meg őket.
Vigyünk fel egy vékony réteg fluxust a forrasztandó felületekre. A fluxus segít a tisztításban és a forrasztóón nedvesedésében.
Helyezzük a forrasztópákát a megfelelő hőmérsékletre. A hőmérséklet függ a használt forrasztóóntól és az alkatrészek méretétől.
Érintsük a forrasztópáka hegyét a forrasztandó felületekhez, hogy azok felmelegedjenek. Fontos, hogy ne csak a forrasztóónt melegítsük, hanem magukat az alkatrészeket is.
Érintjük a forrasztóónt a felmelegedett felületekhez (nem közvetlenül a páka hegyéhez). A hő hatására a forrasztóón megolvad és szétterül a felületeken.
Hagyjuk, hogy a forrasztóón egyenletesen elterüljön és kialakítsa a kötést. Ügyeljünk arra, hogy ne mozgassuk az alkatrészeket, amíg a forrasztóón meg nem szilárdul.
Bizonyos típusú fluxusok maradványait el kell távolítani (pl. aktív vagy vízzel oldható fluxusok esetén).
Két vagy több vezeték összekötéséhez először csupaszítsuk le a végeiket, majd csavarjuk össze őket. Vigyünk fel fluxust, melegítsük fel a csavart részt a forrasztópákával, majd adjunk hozzá forrasztóónt, amíg az egyenletesen be nem fedi a kötést.
Az elektronikai alkatrészek forrasztásánál ügyeljünk a hőérzékeny komponensekre. Használjunk megfelelő hőmérsékletű forrasztópákát és ne melegítsük túl sokáig az alkatrészeket. A furatszerelt alkatrészeket a NYÁK (nyomtatott áramköri lap) furataiba helyezzük, majd a forrasztási oldalon forrasztjuk meg a lábaikat.
A felületszerelt alkatrészek (SMD) forrasztása precízebb munkát igényel. Gyakran használnak hőlégfúvós állomásokat vagy speciális SMD forrasztópákákat. A technikák közé tartozik a kézi forrasztás, a reflow forrasztás (főként ipari környezetben) és a hullámforrasztás (szintén ipari alkalmazás).
A reflow forrasztás egy olyan eljárás, amelyet főként a felületszerelt alkatrészek (SMD) tömeges forrasztására használnak. A folyamat során a NYÁK-ra először forrasztópasztát visznek fel, majd a komponenseket elhelyezik. Ezután az egész szerelvényt egy szabályozott hőprofil szerint felmelegítik egy reflow kemencében, ahol a forrasztópaszta megolvad és létrehozza a kötéseket.
A hullámforrasztás egy másik ipari eljárás, amelyet furatszerelt és néhány SMD alkatrész forrasztására alkalmaznak. A NYÁK-ot, amelyre az alkatrészeket már behelyezték, egy olvadt forrasztóón hullám fölött vezetik át. A hullám biztosítja a megfelelő mennyiségű forrasztóón érintkezését az alkatrészek lábaival és a NYÁK forrasztási pontjaival.
A hőlégfúvós forrasztás különösen hasznos a nehezen hozzáférhető vagy sűrűn elhelyezett SMD alkatrészek forrasztásához és kiforrasztásához. A hőlégfúvó forró levegőt fúj a forrasztandó területre, megolvasztva a forrasztóónt. Különböző fúvókák állnak rendelkezésre a különböző méretű és formájú alkatrészekhez.
A cinforrasztást rendkívül sok területen alkalmazzák a megbízható kötéseinek és jó elektromos vezetőképességének köszönhetően:
A forrasztástechnológia folyamatosan fejlődik a környezetvédelmi előírásoknak és a miniaturizációs igényeknek megfelelően:
A cinforrasztás egy sokoldalú és alapvető kötési eljárás, amelynek elsajátítása számos területen hasznos lehet. A megfelelő eszközök,