A bécsi szelet, vagy ahogy sokan ismerik, a rántott hús, nem csupán egy étel; egy kulturális ikon, mely generációk óta örvendezteti meg az ínyenceket világszerte. Ebben a részletes útmutatóban feltárjuk a tökéletes bécsi szelet elkészítésének minden apró csínját-bínját, a hús kiválasztásától a ropogós panír titkáig. Célunk, hogy olyan átfogó képet nyújtsunk, melynek segítségével Ön is mesteri szinten készítheti el ezt a klasszikus fogást.
A bécsi szelet eredete homályba vész, de a legelterjedtebb nézet szerint Észak-Olaszországból származik, ahol a “cotoletta alla milanese” néven ismert hasonló fogás már a középkorban létezett. A legenda szerint Josef Radetzky tábornagy hozta a receptet Bécsbe az 1857-es lombardiai hadjárat után. Bár ennek a történetnek a hitelessége vitatott, az tény, hogy a 19. század végére a bécsi szelet szilárdan beépült a bécsi konyhába, és onnan hódította meg a világot. A hagyományos bécsi szelet borjúcombból készül, de léteznek sertésből és más húsfajtákból készült változatok is.
Fontos tisztázni a “Wiener Schnitzel” és a “Schnitzel Wiener Art” közötti különbséget. Az előbbi kizárólag borjúhúsból készülhet, míg az utóbbi megnevezés sertésből vagy más húsból készült rántott szeletet jelöl, mely a bécsi szelet elkészítési módját követi. Tehát, ha egy étteremben “Wiener Schnitzel”-t látunk az étlapon, biztosak lehetünk benne, hogy borjúból készült, míg a “Schnitzel Wiener Art” esetén érdemes megkérdezni a hús fajtáját.
A tökéletes bécsi szelet alapja a minőségi hús. A hagyományos recept szerint borjúcombot használunk, melynek jellegzetes íze és finom textúrája garantálja a kulináris élményt. Amennyiben sertésből készítjük, válasszunk karajt vagy combot, melyek szintén alkalmasak a vékonyra klopfolásra és a gyors sütésre. A hús frissessége és minősége kulcsfontosságú a végeredmény szempontjából.
A borjúhúsból a legalkalmasabb részek a felsál (Oberschale) és a dió (Nuss). Ezek a húsrészek soványak, de kellően puhák ahhoz, hogy a klopfolás során ne szakadjanak el. A hentesnél érdemes előre szeleteltetni a húst, körülbelül 4-5 mm vastagságban, így időt és energiát takaríthatunk meg.
Ha sertéshúsból készítjük a rántott húst, a legjobb választás a sertéskaraj (Schweinekotelett) vagy a sertéscomb (Schweineoberschale). Ezek a húsrészek szintén jól szeletelhetők és klopfolhatók, és sütés után is szaftosak maradnak.
A hús megfelelő előkészítése elengedhetetlen a tökéletes bécsi szelethez. A klopfolás célja, hogy a húst egyenletesen vékonyra nyújtsuk, így biztosítva az egyenletes átsülést és a ropogós panírt. A klopfoláshoz használjunk egy húskloffolót, és a húst helyezzük két frissentartó fólia közé, hogy megakadályozzuk a rostok sérülését és a hús szétszakadását. Óvatosan, egyenletesen ütögessük a húst a kívánt vékonyságúra, körülbelül 3-4 mm-re.
A klopfolás után a húst ízesíthetjük sóval és frissen őrölt borssal. Egyes receptek javasolják egy kevés citromlé használatát is, mely nemcsak ízt ad, hanem a húst is puhítja. Hagyjuk a fűszereket néhány percig hatni, mielőtt a panírozáshoz kezdenénk.
A bécsi szelet jellegzetes ropogós panírja három rétegből áll: liszt, felvert tojás és zsemlemorzsa. A panírozás gondossága nagymértékben befolyásolja a végeredmény textúráját és ízét.
Az első lépés a hús szárazra törlése papírtörlővel, majd alapos megforgatása finomlisztben. Ügyeljünk arra, hogy a liszt egyenletesen bevonja a hús mindkét oldalát. A felesleges lisztet óvatosan rázzuk le.
A második lépés a felvert tojás. Egy tálban verjünk fel néhány friss tojást egy csipet sóval és esetleg egy kevés tejjel vagy tejszínnel. A lisztezett hússzeleteket mártsuk bele a felvert tojásba, ügyelve arra, hogy mindkét oldaluk be legyen vonva.
Az utolsó, de annál fontosabb lépés a friss zsemlemorzsa. A legjobb eredményt durvára őrölt, szikkadt kenyérből készült zsemlemorzsával érhetjük el. A tojásos hússzeleteket forgassuk bele a zsemlemorzsába, finoman nyomkodjuk rá, hogy a morzsa jól megtapadjon. Ne takarjuk be teljesen a húst zsemlemorzsával, hagyjunk néhány helyet szabadon, ez segít a panír ropogósságának megőrzésében.
A bécsi szeletet bő, forró zsírban vagy olajban sütjük. A sütés során a panír aranybarnára pirul, a hús pedig átsül és szaftos marad. A megfelelő hőmérséklet elengedhetetlen a tökéletes eredményhez. A zsír vagy olaj legyen elég forró ahhoz, hogy a panír azonnal elkezdjen pirulni, de ne legyen túl forró, mert akkor a panír megég, a hús pedig nem sül át.
A hagyományos bécsi szelethez tisztított vaj (Butterschmalz) vagy semleges ízű növényi olaj, például repceolaj vagy napraforgóolaj ajánlott. A tisztított vaj gazdagabb ízt kölcsönöz a szeletnek.
A forró zsírba óvatosan helyezzük bele a bepanírozott hússzeleteket. Ne tegyünk túl sok szeletet egyszerre a serpenyőbe, mert az lehűti a zsírt, és a panír nem lesz ropogós. Közepes lángon süssük mindkét oldalukat aranybarnára, ez oldalanként körülbelül 2-3 percet vesz igénybe. A sütés során időnként mozgassuk meg a szeleteket a serpenyőben, hogy egyenletesen süljenek.
A kisült szeleteket szedjük ki a serpenyőből, és helyezzük papírtörlővel bélelt tányérra, hogy a felesleges zsiradék felszívódjon. Ez segít megőrizni a panír ropogósságát.
A bécsi szeletet hagyományosan petrezselymes burgonyával vagy burgonyasalátával tálalják. A friss citromkarika elengedhetetlen kísérő, melynek levével meglocsolva még ízletesebb a fogás. Egyes helyeken áfonyalekvárral is kínálják.
A petrezselymes burgonyához főzzünk meg héjában közepes méretű burgonyát. Amikor megfőtt, hámozzuk meg, és forgassuk össze olvasztott vajjal és apróra vágott friss petrezselyemmel. Sóval ízesítsük.
A bécsi burgonyasaláta ecetes-olajos öntettel készül. Főzzünk meg hámozatlanul burgonyát, majd még melegen hámozzuk meg és szeleteljük fel. Keverjük össze apróra vágott vöröshagymával, húslevessel, borecettel, olajjal, sóval, borssal és egy kevés mustárral. Hagyjuk állni legalább egy órát, hogy az ízek összeérjenek.
Gyakori hiba, hogy a panír nem tapad eléggé a húshoz, vagy nem lesz elég ropogós. Ennek elkerülése érdekében ügyeljünk a hús szárazra törlésére, a liszt egyenletes eloszlatására, és a zsemlemorzsa alapos rányomkodására. A túl alacsony sütési hőmérséklet miatt a panír megszívhatja magát zsírral, ezért fontos a megfelelő hőmérséklet tartása.
A bécsi szelet nem csupán egy étel, hanem Ausztria egyik legismertebb nemzeti étele. Számos étterem büszkélkedik azzal, hogy a “legjobb bécsi szeletet” kínálja. Az étel bekerült a köztudatba, számos irodalmi műben és filmben is megjelenik. A bécsi szelet a bécsi konyha szívét képezi, és az osztrák vendéglátás egyik alapköve.
Bár a klasszikus bécsi szelet borjúból készül, számos regionális és nemzetközi változata létezik. Németországban a “Schnitzel Wiener Art” elterjedt, mely gyakran sertésből készül. Olaszországban a “cotoletta alla milanese” vékonyra klopfolt, panírozott és vajban sült borjúszelet, melyet sokan a bécsi szelet ősének tartanak. A rántott hús világszerte népszerű, és szinte minden kultúrában megtalálható valamilyen hasonló fogás.