A kén a periódusos rendszer tizenhatodik eleme, egy nemfém, amely számos különböző vegyületet képez más elemekkel. Ezek a kénvegyületek kulcsszerepet játszanak a természetben, az iparban és a mindennapi életünkben. Ebben az átfogó útmutatóban részletesen feltárjuk a kén legfontosabb vegyületeinek tulajdonságait, előfordulását, előállítását és sokrétű felhasználási területeit.
A tiszta kén szobahőmérsékleten szilárd, sárga színű anyag. Több allotrop módosulata létezik, melyek közül a legstabilabb a rombos kén. A kén olvadáspontja viszonylag alacsony (kb. 115 °C), forráspontja pedig 445 °C körül van. Kémiailag reaktív elem, különösen magasabb hőmérsékleten számos más elemmel lép reakcióba.
A kén elektronszerkezete \[Ne\] 3s^2 3p^4. Külső elektronhéján hat elektron található, ezért a vegyületeiben leggyakrabban -2, +2, +4 és +6 oxidációs állapotokat vesz fel. Ez a változatos oxidációs állapot teszi lehetővé a kén számára, hogy rendkívül sokféle vegyületet képezzen.
A kén számos fontos anorganikus vegyületet alkot, melyek közül néhány létfontosságú az ipar és a biológia számára.
A szulfidok olyan vegyületek, amelyekben a kén -2 oxidációs állapotban van. Fémekkel alkotott vegyületei gyakran ionos rácsos szerkezetűek. Számos fém-szulfid a természetben ásványként fordul elő. Például a vas-szulfid (pirit, FeS$_2$) egy gyakori ásvány. A hidrogén-szulfid (H$_2$S) egy színtelen, mérgező gáz, amely jellegzetes záptojásszagú. Laboratóriumban fém-szulfidok savval való reakciójával állítható elő:
\\text\{FeS\} \+ 2\\text\{HCl\} \\rightarrow \\text\{FeCl\}\_2 \+ \\text\{H\}\_2\\text\{S\}
A szulfidok felhasználása sokrétű, a fémércek kinyerésétől a speciális anyagok előállításáig terjed.
A kén oxigénnel két fő oxidot képez: a kén-dioxidot (SO$_2$) és a kén-trioxidot (SO$_3$).
A kén-dioxid színtelen, szúrós szagú gáz. Vulkanikus tevékenység során és fosszilis tüzelőanyagok égetésekor keletkezik. Ipari méretekben kén égetésével állítják elő:
\\text\{S\}\(s\) \+ \\text\{O\}\_2\(g\) \\rightarrow \\text\{SO\}\_2\(g\)
A kén-dioxidot fehérítésre (például gyapjú és selyem), tartósítószerként (borászatban), valamint a kénsavgyártás egyik kiindulási anyagaként használják. A légkörbe kerülve savas esőt okozhat.
A kén-trioxid a kénsavgyártás kulcsfontosságú intermedierje. A kén-dioxid katalitikus oxidációjával állítják elő, például vanádium(V)-oxid katalizátor jelenlétében:
2\\text\{SO\}\_2\(g\) \+ \\text\{O\}\_2\(g\) \\rightleftharpoons 2\\text\{SO\}\_3\(g\)
A kén-trioxid erősen higroszkópos, levegőn ködöt képezve elnyeli a vizet, kénsavat alkotva.
A kén számos oxosavat képez, melyek közül a legismertebb a kénsav (H$_2$SO$_4$).
A kénsav egy színtelen, viszkózus, erősen korrozív folyadék. Az egyik legfontosabb ipari vegyi anyag, amelyet széles körben használnak műtrágyák, műanyagok, festékek, gyógyszerek és sok más termék előállításához. Előállítása több lépésben történik, melynek központi reakciója a kén-trioxid vízzel való reakciója:
\\text\{SO\}\_3\(g\) \+ \\text\{H\}\_2\\text\{O\}\(l\) \\rightarrow \\text\{H\}\_2\\text\{SO\}\_4\(aq\)
A kénsav erős sav, dehidratáló és oxidáló hatású is.
A szulfátok a kénsav sói. Számos szulfát a természetben ásványként fordul elő, például a gipsz (CaSO$_4 \cdot 2H_2O$) és a barit (BaSO$_4$). A szulfátokat a műtrágyagyártásban, az építőiparban és a laboratóriumi analitikában használják.
A tioszulfátok olyan vegyületek, amelyekben egy kénatomot egy oxigénatom helyettesít a szulfátionban. A legismertebb tioszulfát a nátrium-tioszulfát (Na$_2$S$_2$O$_3$), amelyet a fényképészetben fixálóként és a titrimetriás analízisben használnak.
A szulfitok a kénessav (H$_2$SO$_3$) sói, míg a biszulfitok a hidrogénszulfit-iont tartalmazzák. A szulfitokat és biszulfitokat élelmiszer-tartósítószerként és a papírgyártásban használják.
A kén halogénekkel is számos vegyületet képez.
A legismertebbek közé tartozik a kén-hexafluorid (SF$_6$), amely egy inert, nem mérgező gáz, amelyet elektromos szigetelőként használnak nagyfeszültségű berendezésekben. További példák a kén-diklorid (SCl$_2$) és a tionil-klorid (SOCl$_2$), amelyeket szerves szintézisekben reagensként alkalmaznak.
A kén a szerves kémiában is kulcsszerepet játszik, számos fontos funkcionális csoportot alkotva.
A tiolok (más néven merkaptánok) olyan szerves vegyületek, amelyekben egy hidrogénatomot egy tiol (-SH) csoport helyettesít. Jellemzőjük a gyakran kellemetlen, erős szaguk. A metántiol (CH$_3$SH) a földgázhoz adott szagosító anyag egy komponense. A tiolok fontos szerepet játszanak biológiai folyamatokban is.
A szerves szulfidok (tioéterek) olyan vegyületek, amelyekben egy kénatom két szénatomhoz kapcsolódik. Kevésbé reaktívak, mint a tiolok, de fontos szerepet játszanak bizonyos biológiai molekulákban.
A diszulfidok olyan vegyületek, amelyek egy kén-kén kötést tartalmaznak. A diszulfid-hidak fontosak a fehérjék térszerkezetének kialakításában és stabilizálásában.
A szulfonsavak olyan szerves savak, amelyekben egy szulfonil (-SO$_2$OH) csoport található. Erős savak, és számos detergens és festék előállításához használják őket. A legismertebb aromás szulfonsav a benzolszulfonsav.
A kén és vegyületei széles körben elterjedtek a természetben. Elemi kén vulkanikus területeken található meg. Számos fém-szulfid ásványként fordul elő (pl. pirit, galenit, szfalerit). A szulfátok is gyakoriak, például a gipsz és a barit. A tengervíz jelentős mennyiségű szulfátiont tartalmaz. A kén a fehérjék és más biológiailag fontos molekulák nélkülözhetetlen alkotóeleme is.
A kénsav a legnagyobb mennyiségben előállított kénvegyület. Előállítása általában a kontakteljárással történik, amelynek lépései:
Más kénvegyületeket, például a szulfidokat és a szulfitokat, a megfelelő elemek vagy vegyületek reakciójával állítják elő.
A kénvegyületek felhasználása rendkívül széleskörű:
Bár a kénvegyületek számos hasznos alkalmazással rendelkeznek, környezeti hatásaikat is figyelembe kell venni. A kén-dioxid és a nitrogén-oxidok a savas eső fő okozói, ami károsítja az erdőket és a vizeket. A hidrogén-szulfid mérgező gáz. A kibocsátásuk csökkentése érdekében szigorú környezetvédelmi előírások vannak érvényben.
A fosszilis tüzelőanyagok égetése során a levegőbe kerülő kén-dioxid a légkörben vízzel és oxigénnel reagálva kénsavat képez:
2\\text\{SO\}\_2\(g\) \+ \\text\{O\}\_2\(g\) \+ 2\\text\{H\}\_2\\text\{O\}\(l\) \\rightarrow 2\\text\{H\}\_2\\text\{SO\}\_4\(aq\)
Ez a kénsav a csapadékkal a földre hullva savas esőt okoz.
A kén vegyületei a kémia és az ipar számos területén alapvető fontosságúak. Anorganikus és szerves kénvegyületek széles skálája létezik, mindegyik egyedi tulajdonságokkal és felhasználási területekkel. A kénsav ipari jelentősége kiemelkedő, de a szulfidok, oxidok és más kénvegyületek is nélkülözhetetlenek a modern társadalom számára. Ugyanakkor a kénvegyületek környezeti hatásainak kezelése kulcsfontosságú a fenntartható fejlődés szempontjából.
A szulfátok a kénsav sói vagy észterei, amelyek a szulfát-aniont (SO$_4^{2- }$) tartalmazzák. Számos fém-szulfát létezik, amelyek vízben jól oldódnak, kivéve néhányat, mint például a bárium-szulfát (BaSO$_4$), amely oldhatatlan és a laboratóriumi analitikában a báriumionok kimutatására használják. A kalcium-szulfátnak (CaSO$_4$) több hidratált formája ismert, beleértve a gipszet (CaSO$_4 \cdot 2H_2O$) és a hemihidrátot (CaSO$_4 \cdot 0.5H_2O$), amelyet stukkók és gipszkartonok készítéséhez használnak. A magnézium-szulfát (MgSO$_4 \cdot 7H_2O$), más néven keserűsó, gyógyászati célokra és a mezőgazdaságban is