Az autoimmun betegségek olyan komplex állapotok, amelyekben a szervezet immunrendszere tévesen saját sejtjeit és szöveteit idegenként azonosítja, és megtámadja azokat. Ez a folyamat krónikus gyulladáshoz és különböző szervek károsodásához vezethet. Az autoimmun betegségek széles skáláját ölelik fel, beleértve a reumatoid artritiszt, a lupuszt, a Sjögren-szindrómát, a Hashimoto-thyreoiditist, a Crohn-betegséget és még sok más kórképet. A pontos diagnózis felállítása kulcsfontosságú a megfelelő kezelés megkezdéséhez és a betegség progressziójának lassításához. Ebben a folyamatban kiemelkedő szerepet játszik az autoimmun panel vizsgálat.
Az autoimmun panel vizsgálat egy átfogó laboratóriumi teszt, amely a vérben található különböző autoantitestek szintjét méri. Az autoantitestek olyan fehérjék, amelyeket az immunrendszer termel, amikor tévesen saját sejtjei ellen fordul. Különböző autoimmun betegségekhez specifikus autoantitestek társulnak. Az autoimmun panel lehetővé teszi több ilyen antitest egyidejű vizsgálatát, ami segíthet a klinikusnak a diagnózis felállításában vagy egy autoimmun betegség lehetőségének kizárásában.
Az autoimmun panelek összetétele laboratóriumonként eltérhet, de általában a következő fontosabb autoantitesteket tartalmazzák:
Az antinukleáris antitestek (ANA) a sejtmagban található különböző komponensek ellen irányuló antitestek. Az ANA pozitivitása számos autoimmun betegségre utalhat, különösen a szisztémás kötőszöveti betegségekre, mint például a szisztémás lupus erythematosus (SLE), a Sjögren-szindróma és a szkleroderma. Az ANA teszt általában egy szűrővizsgálatként szolgál. Pozitív eredmény esetén további, specifikusabb antitestek vizsgálata válhat szükségessé az adott autoimmun betegség pontosabb azonosításához.
Az ANA tesztet leggyakrabban indirekt immunfluoreszcencia (IIF) módszerével végzik. Ebben a technikában a beteg szérumát sejtekre (pl. HEp-2 sejtekre) inkubálják. Ha a szérum tartalmaz ANA-t, azok kötődnek a sejtek magjához. Ezt követően fluoreszcein-konjugált anti-humán immunglobulint adnak hozzá, amely megköti az ANA-t. Fluoreszcens mikroszkóp alatt a sejtmagok jellegzetes mintázatban fluoreszkálnak. Az eredményt általában a fluoreszcencia mintázatával (pl. homogén, pettyezett, nukleoláris, centromer) és a titerrel (a legmagasabb hígítás, amely még pozitív fluoreszcenciát mutat) adják meg. Magasabb titer általában nagyobb valószínűséggel társul autoimmun betegséghez, de alacsony titer egészséges egyénekben is előfordulhat.
Az anti-dsDNS (anti-double-stranded DNA) antitestek specifikusak a szisztémás lupus erythematosus (SLE) számára. Magas titerben szinte kizárólag SLE-ben fordulnak elő, és gyakran összefüggésben állnak a betegség aktivitásával és a veseérintettséggel (lupus nephritis). Az anti-dsDNS antitestek kimutatása jelentősen támogatja az SLE diagnózisát.
Az anti-dsDNS antitestek kimutatására többféle módszert alkalmaznak, beleértve az ELISA (Enzyme-Linked Immunosorbent Assay) és a Crithidia luciliae indirekt immunfluoreszcencia (CLIFT) tesztet. A CLIFT teszt specifikusabbnak tekinthető, mivel a Crithidia luciliae parazita kinetoplasztja tiszta dsDNS-t tartalmaz, így a pozitivitás erősen utal SLE-re.
Az anti-Sm (anti-Smith) antitestek egy másik, SLE-re nagyon specifikus antitesttípus. Bár kevésbé gyakori, mint az anti-dsDNS antitestek, a jelenlétük erősen alátámasztja az SLE diagnózisát.
Az anti-Ro/SSA és anti-La/SSB antitestek gyakran megtalálhatók a Sjögren-szindrómában, de előfordulhatnak SLE-ben és más autoimmun betegségekben is. Az anti-Ro/SSA antitestek összefüggésbe hozhatók a neonatális lupusszal és a congenitalis szívblokkal is.
Az antifoszfolipid antitestek (APA) egy heterogén antitestcsoport, amely foszfolipidek és foszfolipid-kötő fehérjék ellen irányul. Ide tartoznak a kardiolipin antitestek, a béta-2-glikoprotein I antitestek és a lupusz antikoaguláns. Az APA-k a antifoszfolipid szindróma (APS) diagnosztikai kritériumai közé tartoznak, amely vénás vagy artériás trombózissal és/vagy terhességi szövődményekkel járhat.
A reumatoid faktor (RF) egy olyan antitest, amely más immunglobulinok Fc régiójához kötődik. Gyakran megtalálható reumatoid artritiszben (RA), de más autoimmun betegségekben és krónikus fertőzésekben is előfordulhat. Az anti-CCP (anti-ciklikus citrullinált peptid) antitestek sokkal specifikusabbak a RA-ra, mint az RF, és korai stádiumban is kimutathatók.
A pajzsmirigy autoimmun betegségeiben, mint például a Hashimoto-thyreoiditis és a Graves-betegség, különböző pajzsmirigy ellenes antitestek mutathatók ki. Ezek közé tartozik az anti-tireoglobulin (anti-Tg), az anti-tireoperoxidáz (anti-TPO) és a TSH-receptor antitest (TRAb).
A gyulladásos bélbetegségek (IBD), mint a Crohn-betegség és a colitis ulcerosa diagnosztizálásában segíthetnek az olyan antitestek, mint az ASCA (anti-Saccharomyces cerevisiae antitest) és a pANCA (perinukleáris antineutrofil citoplazmatikus antitest).
Az autoimmun panel vizsgálat elvégzése akkor válhat szükségessé, ha a páciensnél olyan tünetek jelentkeznek, amelyek autoimmun betegségre utalhatnak. Ezek a tünetek rendkívül változatosak lehetnek, attól függően, hogy melyik szervrendszer érintett. Néhány gyakori tünet, amely autoimmun betegség gyanúját veti fel:
A klinikus az anamnézis, a fizikális vizsgálat és más laboratóriumi eredmények (pl. gyulladásos markerek) alapján dönthet az autoimmun panel elvégzéséről. A vizsgálat segíthet a differenciáldiagnózisban, azaz annak eldöntésében, hogy a tüneteket autoimmun betegség vagy más ok okozza.
Az autoimmun panel vizsgálat egy egyszerű vérvétellel kezdődik. A vénából vett vérmintát laboratóriumba küldik, ahol a különböző autoantitestek szintjét mérik. A vizsgálathoz általában nincs szükség speciális előkészületre, például éhgyomorra sem kell lenni. Az eredmények általában néhány nap vagy hét alatt érkeznek meg, a vizsgált antitestek számától és a laboratórium terheltségétől függően.
Az autoimmun panel eredményeinek értelmezése komplex feladat, amelyet a kezelőorvos végez. A pozitív eredmény egy vagy több autoantitest emelkedett szintjét jelenti. Fontos megjegyezni, hogy egyetlen pozitív autoantitest eredmény önmagában nem feltétlenül jelent autoimmun betegséget. Számos tényezőt figyelembe kell venni, beleértve a páciens klinikai tüneteit, a fizikális vizsgálat eredményeit és más laboratóriumi leleteit.
Ha az autoimmun panelen egy vagy több autoantitest szintje emelkedett, az autoimmun betegség lehetőségét veti fel. Azonban, mint említettük, a pozitív eredmény nem mindig jelent betegséget. Bizonyos autoantitestek alacsony szinten egészséges egyénekben is előfordulhatnak, különösen idősebb korban. Ezért a pozitív eredményt mindig a klinikai képpel együtt kell értékelni.
A negatív autoimmun panel eredmény csökkenti az autoimmun betegség valószínűségét, de nem zárja ki teljesen. Egyes autoimmun betegségekben az autoantitestek nem mindig mutathatók ki, különösen a betegség korai szakaszában vagy bizonyos formáiban. Ha a klinikai gyanú továbbra is fennáll, a kezelőorvos ismételt vagy kiegészítő vizsgálatokat rendelhet el.
Az autoimmun panel vizsgálat kulcsfontosságú szerepet játszik az autoimmun betegségek diagnosztizálásában. Segíthet:
Az autoimmun panel vizsgálatot leggyakrabban a következő szakorvosok rendelhetik el:
A vérvétel általában nem fájdalmas, csupán egy pillanatnyi szúrással jár.
Általában nem szükséges éhgyomor az autoimmun panel vizsgálathoz, de a kezelőorvos egyedi utasításokat adhat.
Az eredmények elkészülési ideje laboratóriumonként változhat, de általában néhány nap vagy hét.
Ha az autoimmun panel eredménye pozitív, keresse fel kezelőorvosát, aki a klinikai képével együtt értékeli az eredményt, és szükség esetén további vizsgálatokat vagy kezelést javasol.
A negatív eredmény csökkenti az autoimmun betegség valószínűségét, de nem zárja ki teljesen. Ha a tünetei továbbra is fennállnak, konzultáljon orvosával.
Az autoimmun panel vizsgálat egy értékes eszköz az autoimmun betegségek diagnosztizálásában és kezelésében. A különböző autoantitestek egyidejű mérésével segíthet a pontos diagnózis felállításában, a betegség aktivitásának nyomon követésében és a megfelelő terápiás stratégia kidolgozásában. Ha autoimmun betegségre utaló tünetei vannak, forduljon orvosához, aki eldönti, hogy szükség van-e autoimmun panel vizsgálatra.
Ha többet szeretne megtudni az auto