Japán politikai berendezkedése egyedi és történelmileg gyökerező rendszer, amelyben az államfő szerepe eltér a legtöbb köztársasági vagy szövetségi államétól. Gyakran felmerül a kérdés, hogy ki Japán elnöke. A válasz ebben az esetben nem egyetlen személyhez kötődik a nyugati értelemben vett elnöki pozíció hiánya miatt. Ehelyett Japán államfője a Császár (天皇, Tennó), akinek szerepe szimbolikus és ceremoniális. Ezzel párhuzamosan a kormány vezetését a Miniszterelnök (内閣総理大臣, Naikaku Szóri Daidzsin) látja el, aki a végrehajtó hatalom tényleges irányítója.
A japán császári ház a világ legrégebbi örökletes monarchiája, amelynek története legendákkal és mélyen gyökerező hagyományokkal átszőtt. A Császár szerepe az évszázadok során jelentősen átalakult. A múltban a császárok jelentős politikai hatalommal rendelkeztek, azonban a Meidzsi-restaurációt követően, majd különösen a második világháború után elfogadott új alkotmánnyal a Császár szerepe szigorúan szimbolikussá vált. A jelenlegi alkotmány értelmében a Császár “a nemzet szimbóluma és a nép egységének szimbóluma”, akinek nincsenek kormányzati hatáskörei.
Bár a Császárnak nincs politikai hatalma, számos fontos ceremoniális feladatot lát el. Ezek közé tartozik a törvények, kabineti rendeletek és nemzetközi szerződések kihirdetése, a Miniszterelnök és a Legfelsőbb Bíróság főbírójának kinevezése (a parlament illetve a kabinet jelölése alapján), nagykövetek fogadása, valamint állami ceremóniákon és rendezvényeken való részvétel. A Császár emellett fontos szerepet játszik a nemzeti identitás és a hagyományok megőrzésében. A császári család tevékenysége, beleértve a hivatalos látogatásokat és a társadalmi eseményeken való megjelenéseket, nagy figyelmet kap a japán társadalomban és a médiában.
A jelenlegi japán császár Naruhito, aki 2019. május 1-jén lépett a trónra apja, Akihito császár lemondását követően. Naruhito császár tanulmányait a történelem területén végezte a Gakushuin Egyetemen és az Oxfordi Egyetemen. Házassága Maszako császárnéval nagy figyelmet kapott, és lányuk, Aiko hercegnő is a közvélemény érdeklődésének középpontjában áll. Naruhito császár elkötelezett a béke és a nemzetközi megértés előmozdítása mellett, és aktívan részt vesz különböző társadalmi és humanitárius kezdeményezésekben.
A japán császári trón öröklése hagyományosan férfiági primogenitúra alapján történik. Ez a szabály az utóbbi években vitákhoz vezetett a császári család csökkenő létszáma miatt. Jelenleg a trón várományosai közé tartozik Naruhito császár öccse, Akishino herceg, és Akishino herceg fia, Hisahito herceg. A császári család szerepe és a trónöröklés kérdése továbbra is fontos téma a japán társadalomban.
A Császári Palota (皇居, Kókjo) Tokió szívében található, és a császári család fő rezidenciájaként, valamint a kormányzati adminisztráció központjaként szolgál. A palota történelmi és kulturális szempontból is kiemelkedő jelentőségű, és a japán történelem és hagyományok szimbóluma.
Míg a Császár az állam szimbóluma, a kormány tényleges vezetője a Miniszterelnök. A Miniszterelnököt a parlament (Kokkai) alsóháza (Súgiin) jelöli, és a Császár nevezi ki. A Miniszterelnök vezeti a kabinetet, amely a kormány legfőbb döntéshozó szerve. Felelős a kormány politikájának irányításáért, a törvényjavaslatok előkészítéséért és a bel- és külpolitika alakításáért.
A Miniszterelnököt általában a parlament alsóházában többséggel rendelkező párt vagy koalíció vezetője közül választják. A jelöltet az alsóház szavazással erősíti meg, majd a Császár formálisan kinevezi a pozícióba. Ha az alsóház és a felsőház (Szangiin) jelöltje eltér, egyeztető bizottságot hoznak létre a döntés meghozatalára. Ha ez nem vezet eredményre, az alsóház döntése a mérvadó.
A Miniszterelnök jelentős hatalommal rendelkezik a japán politikai rendszerben. Ő nevezi ki és menti fel a kabinet minisztereit, irányítja a kormányzati politikát, és képviseli Japánt nemzetközi fórumokon. A Miniszterelnök felelős a parlamentnek, és bizalmatlansági indítvány útján elmozdítható pozíciójából.
A jelenlegi japán miniszterelnök Fumio Kishida, aki 2021. október 4-én lépett hivatalba. Kishida a Liberális Demokrata Párt (LDP) tagja, és korábban külügyminiszterként is szolgált. Kormányának fő célkitűzései közé tartozik a gazdaság fellendítése, a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése és a regionális biztonság megerősítése.
A kabinet a Miniszterelnök vezetésével a végrehajtó hatalom legfőbb szerve. A kabinet miniszterei felelősek a különböző minisztériumok és kormányzati szervek irányításáért. A kabinet kollektív felelősséget visel a parlament felé a kormány politikájáért.
Japán egy alkotmányos monarchia parlamenti rendszerrel. A hatalmi ágak szétválasztása a törvényhozásra (parlament), a végrehajtásra (kabinet a Miniszterelnök vezetésével) és az igazságszolgáltatásra (bíróságok) épül. A parlament, a Kokkai, kétkamarás: az alsóház (Súgiin) és a felsőház (Szangiin). A törvényeket a parlament fogadja el.
A Kokkai a legfőbb törvényhozó szerv Japánban. Az alsóház 465 képviselőből áll, akiket vegyes választási rendszerben választanak (egyéni választókerületek és arányos képviselet). A felsőház 248 tagját hatéves ciklusra választják, felüket háromévente újítják meg. A parlament felelős a törvények megalkotásáért, a költségvetés elfogadásáért és a kormány tevékenységének ellenőrzéséért.
A japán politikát hagyományosan a Liberális Demokrata Párt (LDP) uralja, amely hosszú ideig volt a kormányzó párt. Más jelentős pártok közé tartozik a Demokrata Párt a Népért (DPFP), a Komeito Párt és a Japán Kommunista Párt (JCP). A politikai erőviszonyok időről időre változhatnak a választások eredményeként.
A japán választási rendszer vegyes rendszert alkalmaz az alsóházban, kombinálva az egyéni választókerületi és az arányos képviseleti elemeket. A felsőházban arányos képviseleti rendszer működik. A választójog általános és titkos, és a szavazati korhatár 18 év.
Japánban a helyi önkormányzatok jelentős autonómiával rendelkeznek. A prefektúrák, városok és falvak saját választott vezetőikkel és tanácsaikkal rendelkeznek, és felelősek a helyi közszolgáltatások nyújtásáért.
A Császár és a Miniszterelnök szerepe világosan elkülönül a japán politikai rendszerben. A Császár a nemzet szimbóluma és egységének megtestesítője, akinek feladatai elsősorban ceremoniálisak. A Miniszterelnök a kormány feje, aki a végrehajtó hatalmat gyakorolja és felelős a kormány politikájáért. A Miniszterelnököt a Császár nevezi ki a parlament jelölése alapján, ami a két pozíció közötti formális kapcsolatot jelzi.
A japán császári intézmény hosszú és gazdag történelemmel rendelkezik. A Jamato-korban a császárok fokozatosan erősítették meg hatalmukat. A Heian-korban a Fudzsivara család befolyása nőtt meg a császári udvarban. A Kamakura-sogunate megalakulásával a politikai hatalom a sógunok kezébe került, bár a császárok formálisan megőrizték tekintélyüket. A Meidzsi-restauráció jelentős változásokat hozott, visszaállítva a császár formális hatalmát, bár az alkotmányos monarchia bevezetésével a tényleges politikai irányítás a kormány kezébe került. A második világháború utáni alkotmány pedig a császár szerepét szigorúan szimbolikussá tette.
A Császár szimbolikus szerepe továbbra is rendkívül fontos a japán társadalom számára. A Császár a nemzeti identitás, a hagyományok és a folytonosság megtestesítője. A császári család iránti mély tisztelet és a császári intézmény stabilitása hozzájárul a nemzeti egység érzéséhez. A Császár megjelenései és üzenetei gyakran nagy hatással vannak a közvéleményre, különösen válsághelyzetekben.
Japán államfői rendszere eltér a legtöbb más országtól. Sok köztársaságban választott elnök tölti be az államfői funkciót, aki gyakran jelentős végrehajtó hatalommal is rendelkezik (mint például az Egyesült Államokban vagy Franciaországban). Más alkotmányos monarchiákban (mint például az Egyesült Királyságban) az uralkodó szintén szimbolikus szerepet tölt be, de a kormányfő (miniszterelnök) rendelkezik a tényleges politikai hatalommal. Japánban a Császár szerepe talán még inkább a nemzeti identitásra és a hagyományokra összpontosít, mint más sz