A hallókészülékek a modern technológia csodái, amelyek milliók számára teszik lehetővé a hangok világának teljesebb élvezetét. A halláskárosodás sokféle lehet, és éppen ezért létezik a hallókészülékeknek is számos típusa, amelyek mindegyike más igényeket és élethelyzeteket szolgál ki. Ebben az átfogó útmutatóban részletesen bemutatjuk a hallókészülékek fajtáit, azok működését, előnyeit és hátrányait, hogy Ön a lehető leginformáltabb döntést hozhassa.
Mielőtt belemerülnénk a különböző típusokba, érdemes megérteni, hogyan is működik egy hallókészülék alapvetően. Egy tipikus hallókészülék három fő részből áll: egy mikrofonból, amely felfogja a hangokat; egy erősítőből, amely felerősíti ezeket a hangokat; és egy hangszóróból (vevő), amely a felerősített hangokat a fülbe továbbítja. A modern digitális hallókészülékek emellett komplex algoritmusokat használnak a hangok feldolgozására, a zajszűrésre és a beszédérthetőség javítására.
A fül mögötti hallókészülékek az egyik legelterjedtebb típusnak számítanak. Ezeknél a készülékeknél a fő egység a fül mögött helyezkedik el, és egy vékony cső vagy vezeték köti össze egy fülillesztékkel vagy egy nyitott illesztéssel, amelyet a hallójáratba helyeznek.
A hagyományos BTE készülékek robusztusak és általában nagyobb teljesítményűek, így szélesebb körű halláskárosodás esetén is alkalmazhatók. A hang a készülékből egy hangcsövön keresztül jut el a fülillesztékbe. Ezek a készülékek gyakran rendelkeznek több manuális beállítási lehetőséggel.
A mini BTE készülékek kisebbek és diszkrétebbek a hagyományos BTE-khez képest. Gyakran vékony hangcsövet használnak, amely kevésbé feltűnő.
A RIC/RITE készülékeknél a hangszóró (vevő) a hallójáratban helyezkedik el, nem pedig a fül mögötti egységben. Ezt egy vékony vezeték köti össze a fül mögötti résszel. Ez a kialakítás természetesebb hangzást és kevésbé elzárt érzést biztosíthat.
A fülbe helyezhető hallókészülékek teljes egészében a külső hallójáratban helyezkednek el. Ezeket egyénileg készítik a felhasználó fülének lenyomata alapján, így tökéletesen illeszkednek.
A CIC készülékek a legkisebb és legdiszkrétebb típusok közé tartoznak. Mélyen a hallójáratban ülnek, így szinte láthatatlanok.
Az ITC készülékek valamivel nagyobbak a CIC-knél, de még mindig diszkrétek. Könnyebben kezelhetők, és általában hosszabb az akkumulátor-élettartamuk.
A HS készülékek a külső hallójárat alsó felét töltik ki. Nagyobbak az ITC-knél, így könnyebben kezelhetők, és nagyobb elemeket használhatnak.
Az ITE teljes kagylós készülékek a teljes külső fülkagylót kitöltik. Ezek a legnagyobbak a fülbe helyezhető típusok között, így a legkönnyebben kezelhetők, és a legnagyobb teljesítményt nyújthatják.
A csontvezetéses hallókészülékek másképp működnek, mint a hagyományos légvezetéses készülékek. Ezek a készülékek a hangot nem a hallójáraton keresztül, hanem a koponyacsonton keresztül a belső fülbe továbbítják. Általában olyan esetekben alkalmazzák őket, amikor a külső vagy középfül problémája akadályozza a hang normál útját.
Ezek a készülékek egy fejpánt segítségével szorosan a koponyához rögzülnek a fül mögött. A hangrezgéseket a bőrön keresztül a csontba, majd a belső fülbe továbbítják.
A BAHA rendszerek sebészeti úton beültetett titán implantátumot használnak, amelyhez egy külső hangprocesszor csatlakozik. A hangprocesszor a hangot rezgésekké alakítja, amelyeket az implantátumon keresztül közvetlenül a koponyacsontba és a belső fülbe továbbít.
Az implantálható hallókészülékek olyan technológiai megoldások, amelyeket sebészeti úton ültetnek be a szervezetbe. Ezek a készülékek általában súlyos vagy nagyon súlyos halláskárosodás esetén nyújtanak segítséget, vagy olyan esetekben, amikor a hagyományos hallókészülékek nem elegendőek.
A középfül implantátumok a középfül apró csontocskáit (kalapács, üllő, kengyel) stimulálják közvetlenül. Egy külső mikrofon és processzor veszi fel és dolgozza fel a hangot, majd egy beültetett egység alakítja át ezeket elektromos jelekké, amelyek a középfül csontocskáit mozgatják.
A cochleáris implantátumok nem hallókészülékek a szó hagyományos értelmében, hanem egyfajta idegi protézisek. Súlyos vagy mély halláskárosodás esetén alkalmazzák őket, amikor a belső fül szőrsejtjei károsodtak. A készülék egy külső hangprocesszorból és egy belső, sebészeti úton beültetett elektródasorból áll, amely közvetlenül a cochleát (csigát) stimulálja, megkerülve a károsodott szőrsejteket.
Az agytörzsi implantátumok még ritkábbak, és olyan esetekben alkalmazzák őket, amikor a hallóideg sérült vagy hiányzik. Az elektródákat közvetlenül az agytörzsbe ültetik be, hogy elektromos jelekkel stimulálják a hallási központot.