Energiamegmaradas Torvenye Pelda

Az Energia-megmaradás Törvénye: A Világegyetem Alapvető Elve

Az energia-megmaradás törvénye a fizika egyik legfontosabb és legátfogóbb alapelve. Kimondja, hogy egy zárt rendszer teljes energiája időben állandó marad. Ez azt jelenti, hogy az energia nem teremthető és nem pusztítható el, csupán egyik formájából a másikba alakulhat át. Ez a látszólag egyszerű kijelentés mélyreható következményekkel jár a természeti jelenségek megértésére és a technológiai fejlesztésekre nézve. Cikkünkben részletesen feltárjuk az energia-megmaradás törvényének jelentését, különböző megjelenési formáit, és számos példán keresztül szemléltetjük alkalmazását a tudomány és a mindennapi élet különböző területein. Célunk, hogy egy átfogó és érthető képet nyújtsunk erről a fundamentális természeti törvényről, amely áthatja a minket körülvevő világ minden aspektusát.

Az Energia Fogalmának Meghatározása és Különböző Formái

Ahhoz, hogy megértsük az energia-megmaradás törvényét, először tisztáznunk kell magának az energia fogalmát. Az energia egy rendszer azon képessége, hogy munkát végezzen. Bár gyakran nehéz közvetlenül érzékelni, az energia jelenléte a különböző folyamatokban nyilvánvalóvá válik. Az energia számos különböző formában létezhet, amelyek mindegyike fontos szerepet játszik a természeti jelenségekben és a technológiai alkalmazásokban. Nézzük meg a legfontosabb energiaformákat:

Mechanikai Energia: Mozgás és Pozíció Potenciálja

A mechanikai energia egy test mozgásából (kinetikus energia) vagy a rá ható erőtérben elfoglalt helyzetéből (potenciális energia) származik. A kinetikus energia a mozgó testekkel kapcsolatos energia, amely a tömegüktől és a sebességük négyzeteivel arányos: $E_k = \frac{1}{2}mv^2$. Például egy guruló labdának, egy repülő repülőgépnek vagy egy forgó keréknek kinetikus energiája van. A potenciális energia egy test helyzetéből adódó energia egy erőterben. A leggyakoribb példa a gravitációs potenciális energia, amely egy test magasságától függ egy gravitációs mezőben: $E_p = mgh$, ahol $m$ a tömeg, $g$ a gravitációs gyorsulás, és $h$ a magasság egy referencia szinthez képest. Egy felemelt kőnek vagy egy megfeszített rugónak potenciális energiája van.

Hőenergia: A Részecskék Mozgásának Következménye

A hőenergia, más néven termikus energia, egy anyag atomjainak és molekuláinak véletlenszerű mozgásával kapcsolatos energia. Minél gyorsabban mozognak ezek a részecskék, annál nagyobb az anyag hőenergiája és annál magasabb a hőmérséklete. A hőenergia átadódhat egyik testről a másikra hő formájában, amelynek három fő módja van: hővezetés (kondukció), hőáramlás (konvekció) és hősugárzás (radiáció). A hőenergia alapvető szerepet játszik a termodinamikai folyamatokban és a mindennapi jelenségekben, mint például a víz forrása vagy a testünk melegen tartása.

Elektromágneses Energia: A Töltött Részecskék Kölcsönhatása

Az elektromágneses energia az elektromos és mágneses mezőkkel kapcsolatos energia. Ide tartozik a fény, a rádióhullámok, a mikrohullámok, az infravörös sugárzás, az ultraibolya sugárzás, a röntgensugarak és a gammasugarak. Ezek mind elektromágneses hullámok, amelyek energiát szállítanak. Az elektromos mezők töltött részecskék között hatnak, míg a mágneses mezők mozgó töltések (azaz áram) vagy mágneses dipólusok körül jönnek létre. Az elektromágneses energia nélkülözhetetlen a modern technológiában, az energiatermeléstől a kommunikációig.

Kémiai Energia: A Kötésekben Tárolt Potenciál

A kémiai energia az atomokat és molekulákat összetartó kémiai kötésekben tárolt potenciális energia. Ez az energia szabadul fel kémiai reakciók során, amikor a kötések átrendeződnek. Például a fa égésekor a fa molekuláiban tárolt kémiai energia hővé és fénnyé alakul át. Az élelmiszerekben tárolt kémiai energia pedig a szervezetünk számára biztosítja a működéshez szükséges energiát. A fosszilis tüzelőanyagok, mint a kőolaj, a földgáz és a szén, szintén jelentős mennyiségű kémiai energiát tárolnak.

Nukleáris Energia: Az Atommag Erejének Kiaknázása

A nukleáris energia az atommagban tárolt energia. Ez az energia felszabadulhat nukleáris reakciók során, mint például a maghasadás (fisszió), amikor egy nehéz atommag kisebb magokra bomlik, vagy a magfúzió (fúzió), amikor könnyű atommagok egyesülnek egy nehezebbé. A nukleáris energia hatalmas mennyiségű energiát képes felszabadítani, amit atomerőművekben villamos energia termelésére használnak, de atombombákban is alkalmaznak.

Az Energia-megmaradás Törvényének Formális Megfogalmazása

Az energia-megmaradás törvénye matematikailag is megfogalmazható. Egy zárt rendszerben a teljes energia ($E_{total}$) időben állandó:

$$\frac{dE_{total}}{dt} = 0$$

Ez azt jelenti, hogy ha egy rendszerben különböző energiaformák alakulnak át egymásba, a rendszer teljes energiája nem változik. Ha a rendszer nem zárt, azaz energia cserélődik a környezetével, akkor a rendszer energiájának megváltozása megegyezik a környezettel kicserélt energiával (munkavégzés vagy hőátadás formájában).

Történelmi Háttér: Az Energia-megmaradás Elvének Fejlődése

Az energia-megmaradás elvének felismerése egy hosszú és összetett folyamat volt a tudomány történetében. Számos tudós járult hozzá a koncepció kialakulásához különböző területeken végzett kísérleteikkel és elméleti munkájukkal.

A Korai Elképzelések és a Mechanikai Világnézet

A 17. és 18. században a tudósok, mint például Gottfried Wilhelm Leibniz, már felvetették a vis viva (élő erő) fogalmát, amely a mai kinetikus energiához hasonlít. Leibniz úgy vélte, hogy a vis viva megmarad a mechanikai kölcsönhatások során. Bár ez nem volt a teljes energia-megmaradás elve, fontos lépés volt a felé.

A Hő és a Munka Ekvivalenciájának Felfedezése

A 19. század elején olyan tudósok, mint Julius Robert Mayer, James Prescott Joule és Hermann von Helmholtz, kísérletekkel és elméleti megfontolásokkal kimutatták a hő és a munka közötti ekvivalenciát. Joule híres kísérleteivel bebizonyította, hogy a mechanikai munka hővé alakítható, és meghatározta a mechanikai munka és a hő egysége közötti átszámítási tényezőt (Joule-állandó). Mayer orvosi megfigyelései alapján jutott arra a következtetésre, hogy a hő és a munka különböző formái ugyanannak a dolognak, az energiának. Helmholtz pedig egy átfogó matematikai keretet adott az energia-megmaradás elvének.

Az Általános Elv Megszületése

Az 1840-es évekre az energia-megmaradás törvénye általánosan elfogadottá vált a tudományos közösségben, kiterjesztve a mechanikai, termikus, elektromos és kémiai jelenségekre is. Ez az elv alapvetővé vált a fizika és más természettudományok számára, és a mai napig is megkérdőjelezhetetlen érvényességgel bír.

Példák az Energia-megmaradás Törvényének Alkalmazására

Az energia-megmaradás törvénye számos természeti jelenség és technológiai alkalmazás megértésének kulcsa. Nézzünk meg néhány konkrét példát:

Mechanikai Rendszerek: A Hullámvasút Példája

Egy hullámvasút kocsija a pálya tetejére felhúzva potenciális energiával rendelkezik. Amikor a kocsi elindul lefelé, ez a potenciális energia fokozatosan kinetikus energiává alakul át, ami a kocsi sebességének növekedésében nyilvánul meg. A pálya alján a potenciális energia minimális, míg a kinetikus energia maximális. A felfelé ívelő szakaszokon a kinetikus energia ismét potenciális energiává alakul át. Ha nem lenne súrlódás és légellenállás, a kocsi folyamatosan ugyanarra a magasságra jutna vissza. A valóságban azonban a mechanikai energia egy része hővé alakul a súrlódás miatt, ezért a kocsi egyre alacsonyabbra jut a következő emelkedéseknél.

Termodinamikai Rendszerek: A Hőerőmű Működése

Egy hőerőműben valamilyen üzemanyag (például szén, földgáz vagy nukleáris anyag) elégetésével hőenergiát termelnek. Ez a hőenergia vizet forral fel, amely gőzt hoz létre. A nagynyomású gőz turbinákat hajt meg, amelyek mechanikai munkát végeznek. A turbinákhoz kapcsolt generátorok ezt a mechanikai munkát elektromos energiává alakítják át. Az energia-megmaradás törvénye itt abban nyilvánul meg, hogy az üzemanyagban tárolt kémiai vagy nukleáris energia végső soron elektromos energiává alakul át, miközben más energiaformák (például hőveszteség) is keletkeznek. A teljes energia mennyisége a folyamat során megmarad.

Elektromágneses Rendszerek: Az Elektromos Generátor

Egy elektromos generátor mechanikai energiát alakít át elektromos energiává. Például egy forgó mágnes egy tekercs közelében változó mágneses teret hoz létre, ami elektromos áramot indukál a tekercsben (Faraday-féle indukció). Az energia-megmaradás törvénye szerint a mechanikai munkával bevitt energia (a mágnes forgatása) az elektromos áram energiájává alakul át. A veszteségek (például a tekercs ellenállásából származó hő) szintén figyelembe veendők az energia-mérlegben.

Kémiai Reakciók: Az Égés Folyamata

A fa égése egy kémiai reakció, amely során a fa molekuláiban tárolt kémiai energia hővé és fénnyé alakul át. A reakció során a fa és az oxigén molekulái átrendeződnek, új molekulákat (például szén-dioxidot és vizet) hozva létre, miközben energia szabadul fel. Az energia-megmaradás törvénye itt azt jelenti, hogy a kiindulási anyagok kémiai energiájának és a felszabaduló hő- és fényenergiának az összege megegyezik a termékek kémiai energiájával (ami ebben az esetben alacsonyabb, mivel energia szabadult fel) plusz a környezetbe távozó bármilyen más energiával.

Nukleáris Reakciók: A Nap Működése

A Nap energiájának forrása a magfúzió, amelynek során a Nap magjában lévő hidrogénatomok héliumatomokká egyesülnek hatalmas hő és fény kibocsátása közben. Ebben a folyamatban a tömeg egy kis része energiává alakul át az $E=mc^2$ képlet szerint (Einstein híres egyenlete a tömeg és az energia ekvivalenciájáról). Bár a tömeg nem marad meg, a teljes energia (beleértve a tömegnek megfelelő energiát is) megmarad. A Nap által kibocsátott energia eljut a Földre, és alapvető fontosságú az élet fenntartásához.

Az Energia-megmaradás Törvényének Általánosítása

A relativitáselmélet megjelenésével Albert Einstein rámutatott a tömeg és az energia közötti szoros kapcsolatra. Az $E=mc^2$ egyenlet azt fejezi ki, hogy a tömeg is az energia egyik formája. Ezért a modern fizikában az energia-megmaradás törvényét gyakran a tömeg-energia megmaradásának törvényeként emlegetik, különösen a nukleáris fizikában és a nagy energiájú folyamatok leírásakor. Ebben az értelemben a zárt rendszer teljes tömeg-energiája marad állandó.

Következtetések: Az Energia-megmaradás Jelentősége

Az energia-megmaradás törvénye nem csupán egy fizikai elv, hanem egy alapvető keretrendszer, amely lehetővé teszi számunkra a természeti jelenségek megértését és a technológiai fejlesztéseket. Segítségével megérthetjük az erőművek működését, a járművek mozgását, a kémiai reakciók lejátszódását és a csillagok fényét. Bár az energia egyik formából a másikba átalakulhat, a teljes mennyisége mindig megmarad egy zárt rendszerben. Ez a törvény rávilágít az energia alapvető fontosságára és arra, hogy az energiaforrásaink végesek, ezért a hatékony energiafelhasználás és a fenntartható energiaforrások kutatása kiemelten fontos feladatunk.

További Vizsgálatok és Alkalmazások

Az energia-megmaradás törvénye továbbra is a modern fizika és mérnöki tudományok egyik sarokköve. Számos területen alkalmazz

Energiamegmaradas Torvenye Fogalom

Az Energiamegmaradás Törvénye: A Természet Alapvető Elve

Az energiamegmaradás törvénye a fizika egyik legfontosabb és legalapvetőbb elve, amely kimondja, hogy egy zárt rendszer teljes energiája időben állandó marad. Ez azt jelenti, hogy az energia nem keletkezhet a semmiből és nem veszhet el, csupán egyik formájából átalakulhat egy másikba. Ez a törvény áthatja a természettudományok szinte minden területét, a mechanikától a termodinamikán át az elektromágnesességig és a részecskefizikáig. Célunk, hogy ebben az átfogó cikkben részletesen feltárjuk az energiamegmaradás törvényének fogalmát, történeti hátterét, matematikai megfogalmazását, különböző megnyilvánulásait és gyakorlati alkalmazásait, ezzel biztosítva a téma lehető legmélyebb megértését.

Az Energiamegmaradás Törvényének Fogalma és Alapelvei

Az energiamegmaradás törvényének lényege, hogy a világegyetem teljes energiaállománya konstans. Bármilyen folyamat is zajlik, az energia összértéke nem változik. Amikor egy rendszer látszólag energiát veszít, az valójában egy másik formában vagy egy másik rendszerben jelenik meg. Például, amikor egy tárgy leesik, a potenciális energia mozgási energiává alakul át. Amikor egy égő gyufa fényt és hőt bocsát ki, a kémiai energia hő- és sugárzási energiává alakul. Ezek a példák jól illusztrálják az energia átalakulásának folyamatát, miközben a teljes energia mennyisége megmarad.

A Zárt Rendszer Koncepciója az Energiamegmaradásban

Az energiamegmaradás törvényének pontos megértéséhez elengedhetetlen a zárt rendszer fogalmának tisztázása. Egy zárt rendszer olyan rendszer, amely nem cserél energiát a környezetével. A valóságban tökéletesen zárt rendszerek nem léteznek, de sok fizikai modellünkben idealizált zárt rendszereket vizsgálunk a jelenségek megértéséhez. Ha egy rendszer nincs elszigetelve a környezetétől, akkor energia áramolhat be vagy ki belőle, és ebben az esetben a rendszer energiája megváltozhat. Az energiamegmaradás törvénye azonban a teljes, izolált univerzumra mindenképpen érvényesnek tekinthető.

Az Energia Különböző Formái és Átalakulásuk

Az energia számos különböző formában létezhet, és ezek egymásba alakulhatnak. Néhány alapvető energiaforma a következő:

• Mechanikai energia: amely magában foglalja a mozgási energiát (egy test mozgásából származó energia) és a potenciális energiát (egy test helyzetéből vagy állapotából származó energia).
• Hőenergia (Termikus energia): amely az atomok és molekulák véletlenszerű mozgásával kapcsolatos energia.
• Elektromágneses energia: amely elektromos és mágneses mezőkkel kapcsolatos energia, beleértve a fényt és más elektromágneses sugárzásokat.

• Kémiai energia: amely az atomok közötti kémiai kötésekben tárolt energia.
• Nukleáris energia: amely az atommagban tárolt energia.

Az energiamegmaradás törvénye azt mondja ki, hogy egy zárt rendszerben ezen energiaformák összege állandó, bár az egyes formák egymásba alakulhatnak. Például egy vízerőműben a víz potenciális energiája mozgási energiává alakul, ami aztán elektromos energiává alakul a generátorokban.

Az Energiamegmaradás Törvényének Történeti Áttekintése

Az energiamegmaradás törvényének felismerése egy hosszú és kanyargós tudományos folyamat eredménye volt, amelyben számos tudós járult hozzá különböző meglátásaival és kísérleteivel.

A Korai Elképzelések és a Mechanikai Ekvivalens Keresése

A 17. és 18. században a tudósok, mint például Gottfried Wilhelm Leibniz, már felvetették a *vis viva* (élő erő), azaz a $mv^2$ mennyiség megmaradásának gondolatát bizonyos mechanikai kölcsönhatásokban. Bár ez nem azonos a modern értelemben vett energiával, fontos előfutára volt az energiamegmaradás elvének. A 19. század elején kezdett elterjedni az a felismerés, hogy a hő is egyfajta energia, és kapcsolatban áll a mechanikai munkával. Benjamin Thompson (gróf Rumford) híres kísérletei ágyúfúrás közben megfigyelt hőtermeléssel megkérdőjelezték a hő korábbi, anyagként való értelmezését (a kalorikus elméletet).

A Termodinamika Első Főtételének Megszületése

Az energiamegmaradás törvényének egyik legfontosabb mérföldköve a termodinamika első főtételének megfogalmazása volt a 19. század közepén. Ezt a tételt Hermann von Helmholtz, Julius Robert Mayer és James Prescott Joule egymástól függetlenül fogalmazták meg különböző formákban. Joule kísérletei különösen jelentősek voltak, amelyekkel sikerült meghatároznia a mechanikai munka és a hő közötti ekvivalenciát (a hő mechanikai egyenértékét). Mayer orvosi megfigyeléseiből kiindulva jutott el az energia megmaradásának gondolatához, míg Helmholtz átfogóbb elméleti keretet dolgozott ki. A termodinamika első főtétele formálisan kimondja, hogy egy rendszer belső energiájának megváltozása egyenlő a rendszerrel közölt hő és a rendszeren végzett munka összegével: $\Delta U = Q – W$. Ez az egyenlet az energiamegmaradás törvényének termodinamikai megfogalmazása.

Az Energiamegmaradás Általános Elvvé Válása

A termodinamika fejlődésével párhuzamosan az energiamegmaradás elve egyre általánosabb elfogadottságra tett szert a fizika más területein is. Az elektromágnesesség elméletének kidolgozása során kiderült, hogy az elektromágneses mező is energiát hordoz, és az energia megmarad az elektromágneses kölcsönhatások során is. Albert Einstein speciális relativitáselmélete tovább tágította az energiamegmaradás fogalmát azáltal, hogy megmutatta az energia és a tömeg ekvivalenciáját ($E=mc^2$), ami azt jelenti, hogy a tömeg is az energia egyik formája lehet, és átalakulhat energiává, illetve fordítva. A modern fizika minden területén, a klasszikus mechanikától a kvantummechanikán át a kozmológiáig, az energiamegmaradás törvénye alapvető axiómának számít.

Az Energiamegmaradás Törvényének Matematikai Megfogalmazása

Az energiamegmaradás törvénye matematikai formában is kifejezhető, ami lehetővé teszi a fizikai rendszerek energiaegyenségének kvantitatív leírását.

A Mechanikai Energia Megmaradása Konzervatív Erőterekben

Egy olyan rendszerben, ahol csak konzervatív erők hatnak (mint például a gravitációs erő vagy az ideális rugóerő), a mechanikai energia megmarad. A mechanikai energia a mozgási energia ($K$) és a potenciális energia ($U$) összege: $E_{mech} = K + U$. Az energiamegmaradás ebben az esetben azt jelenti, hogy a rendszer mechanikai energiája időben állandó: $\frac{dE_{mech}}{dt} = 0$, vagyis $K_1 + U_1 = K_2 + U_2$, ahol az 1-es és 2-es indexek a rendszer két különböző állapotát jelölik.

A Termodinamika Első Főtételének Matematikai Formája

Mint korábban említettük, a termodinamika első főtétele az energiamegmaradás törvényének termodinamikai megfogalmazása. Egy zárt rendszerben a belső energia ($U$) megváltozása ($\Delta U$) egyenlő a rendszerrel közölt hő ($Q$) és a rendszeren végzett munka ($W$) különbségével: $\Delta U = Q – W$. Differenciális formában ez így írható: $dU = \delta Q – \delta W$, ahol a $\delta$ jelölés azt hangsúlyozza, hogy a hő és a munka nem állapotfüggvények, hanem folyamatfüggvények.

A Noether-tétel Kapcsolata az Energiamegmaradással

A modern fizika egyik mélyreható eredménye a Noether-tétel, amely kimondja, hogy minden differenciálható szimmetriához egy megmaradó mennyiség tartozik. Az időbeli eltolási szimmetria (a fizikai törvények időben változatlanok) éppen az energia megmaradásához vezet. Ez a tétel rávilágít az energiamegmaradás törvényének alapvető jellegére a fizikai törvények szimmetriáival való mély kapcsolatán keresztül.

Különböző Energiafajták és az Energiamegmaradás

Az energiamegmaradás törvénye érvényesül az energia minden formájának átalakulása során.

Mechanikai Energia: Mozgási és Potenciális Energia

A mechanikai energia, mint említettük, a mozgási és potenciális energia összege. Egy ideális inga mozgása jó példa a mechanikai energia megmaradására (ha elhanyagoljuk a súrlódást). A legmagasabb ponton az ingának maximális potenciális energiája és nulla mozgási energiája van, míg a legalacsonyabb ponton a potenciális energia minimális (általában nullának vesszük), és a mozgási energia maximális. A köztes pontokon az energia folyamatosan átalakul a két forma között, de az összegük állandó marad.

Termikus Energia és az Energiamegmaradás

A termikus energia a rendszer belső energiájának része, amely a mikroszkopikus részecskék (atomok, molekulák) véletlenszerű mozgásával kapcsolatos. Amikor mechanikai munka hővé alakul (például súrlódás révén), vagy amikor hő hatására egy test munkát végez (például egy gáz tágulása egy hengerben), az energiamegmaradás törvénye továbbra is érvényesül. A termodinamika első főtétele éppen ezt az energiaegyenséget írja le termodinamikai rendszerekben.

Elektromágneses Energia és az Energiamegmaradás

Az elektromágneses mező energiát tárolhat és szállíthat. Például egy kondenzátor elektromos mezőben tárol energiát, míg egy induktor mágneses mezőben. Amikor egy elektromágneses hullám (például a fény) terjed, az elektromos és mágneses mezők energiát szállítanak a térben. Az energiamegmaradás itt azt jelenti, hogy az elektromágneses mező energiájának megváltozása egyenlő a rendszerrel végzett munkával és a hőcserével.

Kémiai Energia és az Energiamegmaradás

A kémiai energia a molekulákban lévő kémiai kötésekben tárolt potenciális energia. Kémiai reakciók során ezek a kötések felbomolhatnak és újak jöhetnek létre, ami energia felszabadulásával (exoterm reakciók) vagy energiafelvétellel (endoterm reakciók) járhat. Az energiamegmaradás törvénye azt biztosítja, hogy a reakcióban részt vevő anyagok energiájának és a felszabaduló vagy elnyelt energiának az összege állandó marad.

Nukleáris Energia és az Energiamegmaradás

A nukleáris energia az atommagban tárolt energia, amely a nukleonok (protonok és neutronok) közötti erős és gyenge kölcsönhatásokkal kapcsolatos. Nukleáris reakciók, mint a maghasadás (pl. atomerőművekben) vagy a magfúzió (pl. a Napban), hatalmas mennyiségű energia felszabadulásával járhatnak. Ebben az esetben az Einstein-féle $E=mc^2$ egyenlet is fontos szerepet játszik, mivel a tömeg egy része energiává alakul. Az energiamegmaradás itt a teljes energia (beleértve a tömegből származó energiát is) megmaradását jelenti.

Az Energiamegmaradás Törvényének Gyakorlati Alkalmazásai

Az energiamegmaradás törvénye nem csupán egy elméleti elv, hanem számos technológiai és mérnöki alkalmazás alapját képezi.

Energiatermelés és -átalakítás

Szinte minden energiatermelő technológia az energia egyik formájának egy másikba való átalakításán alapul, miközben az energiamegmaradás törvényét tiszteletben tartja. Például:

• Hőerőművek: Vegyi energia (pl. szénben, gázban) hőenergiává alakul, ami gőzt termel, ami turbinákat hajt meg, amelyek elektromos energiát generálnak.
• Vízerőművek: A víz potenciális energiája mozgási energiává alakul, ami turbinákat hajt meg, elektromos energiát termelve.
• Szélenergia: A szél mozgási energiája forgatja a szélturbinákat, amelyek elektromos energiát termelnek.
• Naperőművek: A nap sugárzási energiája közvetlenül (fotovoltaikus panelekben) vagy közvetetten (hőerőművekben) elektromos energiává alakul.

Mindegyik esetben az energia egyik formája alakul át egy másikba, a teljes energia mennyisége pedig megmarad (bár egy része hasznos munkavégzés helyett gyakran hő formájában “veszteségként” jelentkezik).

Közlekedés

A közlekedési eszközök működése is az energiamegmaradás törvényén alapul. Egy autóban a benzin kémiai energiája hővé és mozgási energiává alakul. Egy elektromos autóban az akkumulátorban tárolt kémiai energia elektromos energiává alakul, ami a motort hajtja meg, mozg