A napkollektor házilagos elkészítése egy nagyszerű módja annak, hogy csökkentsük energiaszámlánkat és tegyünk a környezetvédelemért. Ebben a részletes útmutatóban lépésről lépésre végigvezetjük Önt a folyamaton, az alapanyagok beszerzésétől a kész rendszer telepítéséig. Megmutatjuk, hogyan készíthet hatékony és költséghatékony napkollektort saját kezűleg.
Sokan döntenek a házi készítésű napkollektor mellett számos előny miatt:
A napkollektor alapvetően a nap sugárzását hővé alakítja át, amelyet aztán valamilyen közeg (általában víz vagy levegő) segítségével elszállítunk a felhasználás helyére. A házilagos napkollektorok működési elve megegyezik a kereskedelmi forgalomban kaphatókéval, csak az elkészítés módja más.
Házilag leggyakrabban az alábbi típusú napkollektorokat készítik:
Ebben az útmutatóban elsősorban a lapos kollektor házilagos elkészítésére fogunk fókuszálni, mivel ez a leginkább hozzáférhető és kivitelezhető a legtöbb barkácsoló számára.
A házilagos napkollektor építéséhez az alábbi alapanyagokra és eszközökre lesz szükségünk:
Most pedig nézzük meg részletesen a házilagos napkollektor elkészítésének folyamatát:
Az első lépés a napkollektor méretének és kialakításának megtervezése. Vegyük figyelembe a rendelkezésre álló helyet, a tervezett felhasználást (pl. használati melegvíz előállítása, fűtésrásegítés) és a költségvetésünket. Készítsünk egy vázlatot a kollektorról, feltüntetve a méreteket és az alkatrészek elrendezését.
A tervezett méretek alapján készítsük el a külső dobozt. Ha fából dolgozunk, használjunk vízálló faanyagot vagy kezeljük a fát vízálló bevonattal. A doboznak elég mélynek kell lennie ahhoz, hogy elférjen benne a szigetelőanyag, az abszorber lemez és a csőrendszer. Ügyeljünk a pontos illesztésekre.
A doboz aljára és oldalaira helyezzük be a szigetelőanyagot. Ez kulcsfontosságú a hőveszteség minimalizálásához. A szigetelőanyagot szorosan illesszük a doboz falaihoz.
Vágjuk méretre a fém abszorber lemezt. Minél nagyobb a felület, annál több napenergiát tudunk elnyelni. Tisztítsuk meg a lemezt, majd fessük le hőálló, matt fekete festékkel. Ez a szín optimálisan elnyeli a napfényt.
A csőrendszert szorosan rögzítsük az abszorber lemezhez. Rézcsövek esetén forrasztással biztosíthatjuk a jó hőátadást. Műanyag csövek esetén használjunk hőálló ragasztót vagy speciális rögzítőelemeket. A csövek elrendezése befolyásolja a hőhordozó közeg áramlását és a hőátadás hatékonyságát. Kialakíthatunk kígyózó vagy párhuzamos csővezetékeket.
Helyezzük be a kész abszorber lemezt a rögzített csőrendszerrel együtt a szigetelt dobozba. Ügyeljünk arra, hogy a lemez stabilan feküdjön a szigetelőanyagon.
Rögzítsük a fedőlemezt (üveg vagy polikarbonát) a doboz tetejére. Használjunk tömítőanyagot (hőálló szilikont vagy gumitömítést) a légmentes zárás érdekében. A fedőlemez beengedi a napfényt, de megakadályozza a hő távozását.
Szereljük fel a bemeneti és kimeneti csatlakozókat a csőrendszerhez. Ezekre csatlakoztatjuk majd a hőhordozó közeg keringtetését biztosító rendszert (pl. szivattyút, tartályt). Győződjünk meg a szoros és szivárgásmentes csatlakozásokról.
A házilag elkészített napkollektort a napsugárzásnak leginkább kitett helyre kell telepíteni, általában a tetőre vagy egy déli tájolású, akadálymentes területre. A kollektort a megfelelő szögben kell rögzíteni az optimális energiahasznosítás érdekében (Magyarországon ez általában 30-45 fok közötti dőlésszög). Gondoskodjunk a stabil rögzítésről, hogy a kollektor ellenálljon az időjárás viszontagságainak.
A kollektort be kell kötni a hőhordozó közeg keringtető rendszerébe és a hő tárolására szolgáló tartályba. Ez a lépés a rendszer komplexitásától függ. Egyszerűbb rendszerekben gravitációs keringetés is lehetséges, de hatékonyabb a szivattyús rendszer. Ha nem vagyunk biztosak a bekötésben, kérjünk szakember segítségét.
A házilagos napkollektor karbantartása általában nem igényel sok munkát. Időnként érdemes ellenőrizni a fedőlemezt, hogy nincs-e rajta szennyeződés, és szükség esetén megtisztítani. A csőrendszert és a csatlakozásokat is időnként ellenőrizzük szivárgás szempontjából. A hőhordozó közeg szintjét is érdemes ellenőrizni és szükség esetén feltölteni.
A házilagos napkollektor hatékonysága nagyban függ az építés minőségétől, a felhasznált anyagoktól és a tervezéstől. Egy gondosan megépített rendszer megközelítheti a kereskedelmi forgalomban kapható kollektorok hatékonyságát, különösen a használati melegvíz előállításában.
A házilagos napkollektor költsége jelentősen alacsonyabb lehet, mint egy kész rendszer ára. Az anyagok költsége változó, de általában néhány tízezer forintból kihozható egy kisebb méretű, hatékony kollektor.
A napelemes vízmelegítés egyre népszerűbb megoldás a háztartásokban, hiszen nem csupán a rezsiköltségeket csökkenti jelentősen, hanem hozzájárul a környezet védelméhez is. Sokan gondolják, hogy egy ilyen rendszer kiépítése bonyolult és drága, pedig megfelelő tervezéssel és némi kézügyességgel akár házilag is megvalósítható. Ebben a részletes útmutatóban lépésről lépésre végigvezetjük Önt a házilagos napelemes vízmelegítő rendszer kialakításának folyamatán, bemutatva a szükséges anyagokat, eszközöket és a kivitelezés legfontosabb lépéseit.
Számos érv szól amellett, hogy valaki a házilagos napelemes vízmelegítő mellett döntsön. Az egyik legfontosabb a költségmegtakarítás. Bár a kezdeti befektetés szükséges az anyagok beszerzéséhez, hosszú távon a nap energiájának ingyenes felhasználásával jelentős összegeket takaríthatunk meg a vízmelegítés költségein. Emellett a környezettudatosság is kiemelkedő szempont. A napenergia tiszta és megújuló energiaforrás, így a napelemes vízmelegítő használatával csökkenthetjük ökológiai lábnyomunkat. Végül, de nem utolsósorban, a saját kezűleg végzett munka öröme és az a tudat, hogy egy fenntartható megoldást hoztunk létre otthonunkban, szintén motiváló lehet.
A házilagos napelemes vízmelegítés számos kézzelfogható előnnyel jár. Kezdjük a pénzügyi megtakarításokkal. A hagyományos vízmelegítési módszerek, mint például a gáz- vagy villanybojler, folyamatosan költséget generálnak. Ezzel szemben a napelemes rendszer a nap ingyenes energiáját hasznosítja, így a működtetési költségek minimálisra csökkennek. Egy jól megtervezett és kivitelezett rendszer képes lehet a háztartás melegvíz-szükségletének jelentős részét fedezni, ami hosszú távon komoly megtakarítást eredményez.
A környezeti szempontok szintén kiemelten fontosak. A fosszilis tüzelőanyagok elégetése károsanyag-kibocsátással jár, ami hozzájárul a klímaváltozáshoz és a levegőszennyezéshez. A napenergia tiszta és megújuló energiaforrás, amelynek használata nem terheli a környezetet káros kibocsátásokkal. Egy házilagos napelemes vízmelegítő rendszerrel aktívan hozzájárulhatunk a fenntartható jövőhöz.
A függetlenség egy másik jelentős előny. Egy saját napelemes rendszerrel kevésbé függünk a közműszolgáltatók áraitól és esetleges ellátási problémáitól. A nap energiája ingyenesen rendelkezésünkre áll, így a vízmelegítés költségei jobban kontrollálhatók és kiszámíthatóbbá válnak.
Végül, a saját kezűleg történő megvalósítás egyedülálló elégedettséget nyújt. A tervezés, az alkatrészek beszerzése és a rendszer összeállítása egy izgalmas projekt lehet, amelynek a végén egy működő, környezetbarát és költséghatékony megoldással gazdagodhatunk.
Ahhoz, hogy egy házilagos napelemes vízmelegítő rendszert sikeresen megépítsünk, ismernünk kell annak alapvető elemeit. A rendszer legfontosabb részei a napkollektor, a hőtároló tartály, a szivattyú (bizonyos rendszereknél), a csővezetékek és a vezérlőegység (opcionális, de ajánlott).
A napkollektor a rendszer szíve. Ez az az eszköz, amely felfogja a nap sugárzását és hővé alakítja azt. Két fő típusa létezik: a síkkollektor és a vákuumcsöves kollektor. A síkkollektor egy szigetelt dobozból áll, amelyben egy fekete abszorber lemez található, amely elnyeli a napfényt. A hő egy hőhordozó közeg (általában víz vagy fagyálló folyadék) segítségével kerül elvezetésre. A vákuumcsöves kollektor vákuummal szigetelt üvegcsövekből áll, amelyekben szintén egy abszorber található. A vákuumszigetelésnek köszönhetően ezek a kollektorok hatékonyabban működnek alacsonyabb külső hőmérsékleten és kevésbé érzékenyek a szélre.
Házilagos kivitelezéshez gyakran a síkkollektor az egyszerűbb választás, bár a hatékonysága valamivel alacsonyabb lehet, mint a vákuumcsöves kollektoré. A kollektor méretének megválasztásakor figyelembe kell venni a háztartás melegvíz-igényét és a rendelkezésre álló tetőfelületet.
A hőtároló tartály feladata a napkollektor által felmelegített hő tárolása. Ez biztosítja, hogy akkor is rendelkezésünkre álljon meleg víz, amikor éppen nem süt a nap. A tartály általában szigetelt, hogy minimalizálja a hőveszteséget. Méretét a háztartás melegvíz-fogyasztásához kell igazítani. Egy átlagos háztartás számára egy 150-300 literes tartály lehet megfelelő.
A tartályban gyakran található egy vagy több hőcserélő. Az egyik hőcserélőn keresztül áramlik a napkollektorból érkező felmelegített hőhordozó közeg, amely átadja a hőt a tartályban lévő viznek. Ha a rendszer kiegészítő fűtési lehetőséget is tartalmaz (például egy elektromos fűtőbetétet), akkor ahhoz is tartozhat egy hőcserélő vagy egy külön csatlakozási pont.
A legtöbb aktív napelemes vízmelegítő rendszerben szükség van egy szivattyúra, amely keringeti a hőhordozó közeget a napkollektor és a hőtároló tartály között. A szivattyút általában egy vezérlőegység irányítja, amely a kollektor és a tartály hőmérsékletét figyeli, és csak akkor indítja el a szivattyút, ha a kollektor melegebb, mint a tartály. Ez optimalizálja a hőátadást és megakadályozza a hő visszaáramlását.
Vannak passzív, termoszonikus rendszerek is, amelyekben a hőhordozó közeg áramlását a hőmérsékletkülönbség okozta sűrűségváltozás idézi elő, így nincs szükség szivattyúra. Ezek a rendszerek általában egyszerűbbek, de kevésbé hatékonyak lehetnek nagyobb távolságok vagy magasságkülönbségek esetén.
A csővezetékek biztosítják a hőhordozó közeg áramlását a napkollektor és a hőtároló tartály között, valamint a meleg víz eljutását a felhasználási helyekre. Fontos, hogy a csövek hőállóak legyenek és megfelelően szigetelve legyenek a hőveszteség minimalizálása érdekében. A szigetelés különösen kritikus a kollektor és a tartály közötti szakaszokon, ahol a hőmérséklet magas lehet.
A csővezetékek anyaga lehet réz vagy speciális hőálló műanyag. A csatlakozásoknak szorosaknak és szivárgásmenteseknek kell lenniük. A rendszer feltöltésekor és karbantartásakor a légtelenítő szelepek is fontos szerepet játszanak.
Egy vezérlőegység nem feltétlenül szükséges egy egyszerű házilagos napelemes vízmelegítő rendszerhez, de jelentősen növelheti annak hatékonyságát és kényelmét. A vezérlő figyeli a kollektor és a tartály hőmérsékletét, vezérli a szivattyút, és lehetővé teheti a rendszer paramétereinek beállítását. Egyes fejlettebb vezérlők kiegészítő funkciókkal is rendelkeznek, például fagyvédelemmel vagy a kiegészítő fűtés vezérlésével.
Most, hogy megismertük a rendszer alapvető elemeit, nézzük meg, hogyan építhetünk fel egy egyszerű, házilagos napelemes vízmelegítő rendszert lépésről lépésre. Ez a leírás egy alapvető síkkollektoros rendszerre fókuszál, amely alkalmas lehet például egy kerti zuhany vagy egy kisebb melegvíz-igény kielégítésére.
Mielőtt bármibe is belekezdenénk, alaposan fel kell mérnünk a melegvíz-igényünket és a rendelkezésre álló erőforrásainkat. Gondoljuk át, mennyi meleg vizet használunk naponta, és milyen célra (zuhanyzás, mosogatás stb.). Mérjük fel a rendelkezésre álló tető- vagy falfelületet, ahová a napkollektort rögzíthetjük. Vegyük figyelembe a tájolást és a dőlésszöget is, hiszen ezek befolyásolják a kollektor hatékonyságát. A déli tájolás és a helyi szélességi foknak megfelelő dőlésszög általában optimális.
Döntsük el, hogy milyen típusú rendszert szeretnénk építeni. Egy egyszerű termoszifon elven működő rendszer olcsóbb lehet, de kevésbé hatékony. Egy szivattyús rendszer bonyolultabb, de jobb teljesítményt nyújthat. Kezdésként egy egyszerűbb rendszer lehet a legjobb választás.
A következő lépés a szükséges anyagok és eszközök beszerzése. Egy egyszerű házilagos síkkollektorhoz szükségünk lesz:
Az eszközök közül szükségünk lehet:
Először készítsük el a napkollektort. Ha egy meglévő szigetelt dobozt használunk, akkor azt tisztítsuk meg. Ha mi készítjük a keretet, akkor ügyeljünk a megfelelő méretre és a jó szigetelésre. Az abszorber lemezt fessük le hőálló, fekete festékkel, hogy minél több napfényt nyeljen el. Rögzítsük a lemezt a doboz belsejében úgy, hogy a hőhordozó csövek (például rézcsövek, amelyeket kígyószerűen hajlítottunk meg) szorosan érintkezzenek vele a hatékony hőátadás érdekében. A csövek végeit vezessük ki a dobozból.
Ezután rögzítsük az átlátszó fedőanyagot a doboz tetejére. Ez üvegházhatást hoz létre, ami növeli a kollektor hatékonyságát és csökkenti a hőveszteséget. Ügyeljünk arra, hogy a fedő szorosan illeszkedjen, hogy ne szökjön el a hő.
Helyezzük el a hőtároló tartályt a kollektorhoz képest lehetőleg magasabban, ha termoszifon elven működő rendszert építünk, hogy a meleg víz természetes módon áramolhasson felfelé. Csatlakoztassuk a kollektor kimeneti csövét a tartály alsó részéhez, a kollektor bemeneti csövét pedig a tartály felső részéhez. Ez biztosítja a hőhordozó közeg cirkulációját.
Ha szivattyús rendszert építünk, a tartály elhelyezése kevésbé kritikus, de a csatlakoztatás ugyanúgy fontos. A kollektor kimenetét a tartály hőcserélőjének egyik bemenetére, a kollektor bemenetét pedig a hőcserélő másik kimenetére kell kötni. A tartályból a meleg vizet a felhasználási helyekre vezető csöveket is csatlakoztatni kell.
Miután